Kiestek hónapok, ennek okán visszafelé könnyebb megint mesélőre fogni. Össze kell raknom magam....Mögöttünk egy hétvége, ami nekem az össze- és visszaszokás jegyében telt, apának rohanós volt, a gyerekeknek pedig nyugodtabb a megszokottnál. Kezdődött mindez azzal, hogy pénteken, majd ' 7hét után megtértem szeretteimhez a kórházból...a gyerekeknek csak egy kicsit volt nagyobb a meglepetés ereje mint nekem a délelőtti orvosi vizsgálat után, amikor megkaptam a "szabaduló levelem". Éppen a játszótéren voltak anyuval, nem számítottak rám egyáltalán...de én ilyen fergeteges és őszinte örömöt még nem láttam rajtuk ezelőtt. Bőgtünk mindannyian mint a záporeső ... :)
Szombaton délután Imiapu suliban volt, én mobilizáltam némiképp magam a gyerekekkel és átmentünk anyuékhoz. Vasárnap délelőtt családfőnk Pécsről költöztette Hajnit dorogra, aztán délután egy laza (és szemvillanásnyi idő alatt leszervezett) fülbelövés következett Eszternek. Olyan rég nyüstölt már ezért...nagyon szerette volna, hiszen a babakorban elkövetett lyukasztás már benőtt a sok sok fülönfüggőtlenül eltöltött év alatt. Kicsi volt, kikapta aztán nem hagyta visszatenni és így maradt...de most már nagylány, és egyébként is: - anya! mindenkinek van az oviban! :) Hősiesen viselte tudván, hogy éppen most válik valóra kívánsága a kis lila csillogóval, és azóta is sűrűn kapom azon hogy biggyeszkedik a tükör előtt... Imi fejében is megfordult, hogy vannak fiúk a suliban akiknek van, és lehet hogy neki sem ártana....de gyorsan lebeszéltük erről, jajj még mit nem! A XXI.század fiúja az enélkül legyen férfi...persze pár év és úgysem tudok majd az önmegvalósítás útjába állni, de addig is próbálkozom bőszen!
folyt.köv.
