2011-11-27 huszonhetedike

De rég írtam már vasárnap. A mainak is az a konkrét oka, hogy a gyerekeim a nappaliban szervezték meg az éjszakai alvást szivacson alvós "táborozás " formájában. Ötig tartott :( Már szépen össze is pakoltam, meg is reggeliztek és fel is öltöztek...előre vagyunk, mi?
 

A hétvége most egy sima és egy fordított.
Apai szüle dolgozik, mi meg mamákat látogatunk sorra. tegnap anyósomnál főztünk, ebédeltünk, ma pedig anyáék lesznek a szerencsések :)
 

Épp a tegnapi ebéd készítése közben történt az alábbi:
Először is a menü, amit anyósom arra kárhoztatott, hogy : "-el ne mond senkinek, hogy krumpli volt krumplival!" :) Krumplilé leves krumpli gombóccal, paprikás krumpli és krumplis pacsa :D
Leves, főétel édesség...kell ennél jobb? Nagyon rá voltunk már kívánva erre, így sikeresen bekrumpliztunk.
Naszóval. Épp a pacsa tésztáját nyújtottam a deszkán, amikor a halkan susorgó NEO-ban egy újabb nyertest szólított asszem az István Dani. Elmondta neki, hogy nyert egy VIP jegyet a MCL nagy koncertjére, és találkozhat a zenekarral. ERRE a tisztelt nyertes hölgy olyan sivalkodásban tört ki, fejhangon örömködött a szentem.
Bennem megfogalmazódott egy pillanatra, hogy de jóóó neki!...meg aztán az is, hogy milyen kis rinyap.na :) majd'megszakad az örömködésben.

...erre két percen belül hív a hugom, hogy hallottam-e a rádióban őtet...mer'megnyerte a VIP jegyet...
Vazze :)))))) jót röhögtünk miután a benyomásomat is elmeséltem amellé, hogy IGEN hallottam.
TÖK jó nekik...remélem karácsonyra a Jézuska meghozza a MCL új cd-jét, és akkor viszik kíméletlenül dedikáltatni!
Ilyen mázlistát. Ez a nő annyiszor nyert már életében ilyen-olyan dolgokat (belépő, könyv, cd, utazás, kupon....) mint az egész kiterjesztett nagycsalád együtt véve sem. Asszem a kezébe kell adnom egy lottót....
Visszafelé curikkolva az időben, még megosztom abbéli örömömet veletek, hogy übernagyot sikerült izzadnunk a pénteki táncon :)

Kevesen voltunk, így hatosban pedig úgy indítottak, hogy akár haza is mehetünk. Erőszakos voltam.
Egy kicsit.
...hogy ha már idejöttünk, nemááár, hogy így elmenjünk...és belefogtunk. Olyan táncház kerekedett belőle a végére, hogy MÉG! NA, ezért akartam én mindig táncolni, ezt a fílinget kergettem egész életemben :).
Bíztatok is mindenkit, hogy ha van egy régi álma, ki szeretne már próbálni ezt vagy azt egy ideje...akkor annak MOST van itt az ideje, nem pedig MAJD. A vágyott dolgokban találhatod meg leginkább önmagadat gyermekem, úgyhogy rázd le a kifogásokat és rajta!
Most megyek imikimizni, mert közeleg a karácsony és én még szinte sehol sem vagyok fotóügyileg! Szép vasárnapot!

2011-11-21 setét van

Alig múlt három, de odakint már mindent szürkére satíroztak, azt pedig hogy milyen is a napsütés, már lassan el is felejtjük :( Legalább a hó esne.

Még tavasszal sikerült beújítanunk három kismacskát, amiről ugye a szerzési folyamat során kiderült, hogy három csajról van szó. Na...időközben tudatosult csak hogy ez a kövi tavasszal háromszor meghatározhatatlan számú kismacskát jelent.
Ezért, amikor úgy egy hónapja a macsekok az esti sétáink során követtek bennünket és szépen elmaradoztak, finom öröm repkedett bennem, hogy NA talán meg lesz úszva az invázió.
Először elslattyogott a szürke, aztán pedig a kormos. Maradt Hómancs, és már vizualizáltam is a kis macskacsaládot, mert azért egy macsek mégiscsak kevesebb porontyot pottyant a kedves, mit sem sejtő gazdi terciájára.

Erre, előkerült pár nap után a szürke, majd bő egy hetes távollét után a fekete is szembe sétálta magát apánkkal és fiunkkal, akik aztán nagy örömködve hazaszállították.

Így aztán most megint három a kislány, és már előre félem az eladó sort, amikor hangos macskajajos vircsaftok közepette lényegülnek át macskagyárrá mindannyian.

Nem vagyok gyilkos típus, nem ölünk meg egy állatot sem. Bízom abban, hogy elég közel van nekik Paks ahhoz, hogy a termékenységük csorbát szenvedjen, és így élhetünk tovább békességben a három macskacsaj és mi.

Elmacskásodtam, mi? :)

Ma iskolába menős szülői lesz az oviban. Tavaly már végig ültem egy ilyet, de idén megint kell :( Holnap Anyuszínház, szerdán komposztálós biznisz, pénteken tánc. Csak a csütörököm marad meg a családnak...és az ablakoknak mert ahhoz, hogy felöltöztessem kisviskónkat karácsonyiba, előtte bizony maszatolnom kell lefelé a koszt. A gáz csak az, hogy mindig sötét van mire hazaérek, így csak saccperkábé-ra megy az ablaksuvic'.

Mindegy, végezzük be ezt a napot. Legyetek jók, és ha van lehetőségetek, próbáljátok ki Leslie Sansone Walk away pounds 4 mile programját. Nagyon frissitő, tegnap este végigtrappoltam vele (és a családdal) !

2011-11-18 cunda

Ahhoz, hogy az ember lánya valamiféle vásárlást bonyolítson le ruházati és ajándékászati témakörökben, el kell hagynia a falut.
Hétvégén eljegyzésre megyünk...az ajándék vásárlást az utolsó pillanatra sikerült odáznunk, így időszerűvé vált, hogy tegyünk már valamit az ügy érdekében.
Tegnap a tánc utánra beterveztem tehát a családnak, hogy lehoppanunk Szekszárdra egy shop körre. Na, ezt sikerült is Szedres magasságában egy életre megbánnom, mert olyan ködfalban lavíroztunk onnantól kezdve a szitiig, hogy még. A szélvédőre tapadtam, és ötvennel sikerült cammognunk a felező vonalba "kapaszkodva". Hát húúú.
A városban már tiszta volt a helyzet. A tejpépből kiértve szemkápráztató volt az aszfalt éles fekete látványa :) Először megcéloztunk a C&A-t (cunda) mert egyre potrohosodó és pockosodó fiunknak egy farmerja se nincs már vala. Nagy nehezen sikerült kettőt kimazsolázni a sok száz közül. Kifelé indulóban eloldalogtam minden célzás nélkül (na jah...) a kabátok felé. Már nagyon rám fért volna egy "újkabátérzés" Az akciónak (és engedékeny kancelláromnak) köszönhetően beújítottam sok év után egyet :) most egyenesben végre a női faktorom rongyászati részének, felsőruházati szekciójának, kabátászati mérlege. Hehehe
Eztán tecsó gyorsban mert már nyolcat ütött az óra és két felé dőlt és szaggatott a két gyerek, utána egy roppant egészséges vacsi a kekkdonaldszban és nekirohanás a hatoson újra a ködfalnak. Az aprónépek persze belaudtak a hatvanas döcögésben a hátsó sorban, mi pedig majorig elkeseredetten kapaszkodtunk az előttünk araszoló két piros lámpájának derengő fényébe...de aztán már mitfahrer nélkül kellett hazatapogatnunk.
A hazaérkezés? Megkönnyebbülés volt, na.

Ma pedig laza nap lesz, délután csak az uszodáig kell el evickélni a négy kerékkel...de most is köd van.

Azért szép és reményteli napsugarakat mindenkinek!

2011-11-15 betegség

Jajjmár, miért ennyire jó a mi bacinknak, vírusunknak, bajunknak lenni? Én szeretem az állatokat, de a mikroorganizmusok nem dorombolnak és a botot sem hozzák vissza, úgyhogy HUSS!

Tegnap még kutyabaj volt, aztán este már vacogott a nagyfiú és hőemelkedése lett. Mondjuk ennél több szerencsére nincs egyenlőre....bár reggel egy pillanatban fogta a jobb csípőjét, hogy fáj...de aztán már elillant az is. A doki mindenesetre egész hétre kiírta, és meghagyta, hogy figyeljük a hasi panaszokat. Remélem semmi komoly nem lesz ebből. Most mamával közösen táppénzel, és főzik nekem az ebédet :)

******

Ebéd megvolt, és már a láz is a miénk :( Nagyon bágyadt és elesett a gyerkőcöm. Süt róla a betegség, csillog a szeme, piros az arca....legjobb lenne most otthon lenni, de tudom, hogy anyánál jó helyen van. Gyógyulj Bogyó gyógyulj, erősebb vagy az elemeknél!

A délelőtt megint leszedált. Sokan voltak és sokfélével jöttek. Egy vidéki ügyfelemmel több perces telefonbeszélgetést folytattam, amiközben én higgadtan ő pedig nyálcseppes indulattal vázoltuk dolgainkat. Nem vettem fel vele a kesztyűt. Néha magam is meglepődök azon, hogy milyen nyugalommal tudom kezelni a hülyéket. ...egy óra múlva már itt volt személyesen is, hogy akkor folytassuk a beszélgetést.

Jajj de nagyon felhangolt lettem ettől! Alig tudtam húsz perces diskurzust követően fél 12-kor lezárni a meetinget...az ajtó előtt még ketten vártak rám.

Ilyenkor kár, hogy nem teljesítmény bérben vagyok :) Ügyfelenként egy ezres...napi nyolcas átlaggal összeszedhetnék magamnak havi 160ezret. Mutassatok egy ajtót ahol felvethetném az ötletet :))))))

Megyek, nem túráztatom itt tovább az agyam. Még meg kell írnom egy csomó feljegyzést...

2011-11-12 szubótá

Végre aludtam egy jót.

Elnézést mindenkitől, hogy folyamatosan a durmolásomon témázok, de ez nagyon fontos dolog az ember életében. Az éhes disznó is makkal álmodik :)

Dolgos hétvége van, apánk túlórázik. Így karácsony előtt, a beharangozott gazdasági összeomlás küszöbén ez nagyon méltányolandó lehetőség. A remény hal meg utoljára...de én még bízok abban, hogy kirántják az olaszok és a görögök magukat a szarkából. Kedves gazdasági elemzők ugyanis az ő bukásukat marokra fogva ütöttek előre képzeletbeli lyukat az európai gazdaság hajóján. Ami persze ebben a vízióban Titanic módjára merül alá, magával rántva eddigi szerény kis javainkat, életünket.

Na, szóval én azért próbálok optimista lenni, és ezt most határozottan érzem is magamon. Sokkal jobbak a rezgéseim, hangulatom, belső nyugalmam... Lehet, hogy a tegnapi MÁGIKUS napnak köszönhető? :)

Az ezoterikák szerint a tegnapi nap gondolatai, érzetei felerősödnek, ezért a pozitívan megélt péntek egyenes következménye egy minőségileg jobb frekvencián rezonáló ÚJ ember.

Újnak nem érzem ugyan magam, de a tegnapi napomban a semlegesség mellett fellelhető mikronnyi pozitivitásom úgy látszik kamatozott :)

Befejeztem a fárasztást! :D

Eszter még alszik...ilyen sem volt mostanában :) Remélem a kisboszi kipiheni magát, mert a tegnapi estét elég tombolósan fejezte be. Ő a Ho-ho-hót szerette volna hallgatni, Imi pedig mirr-murrt. A gond ott kezdődött, hogy a húg csak azért akarta a büszke horgászt, mert TUDJA hogy a bátyja x-tra módon utálja és valamiért fél tőle. Bosszúúúúúú, a délután megvívott harcok csattanójaként.

Már felébredt...ennyit a csodáról :)

Szép hétvégét mindenkinek!

(És utólag is: BOLDOG névnapot Rékának és Marcinak!!!!)

2011-11-11 assszta!

...már péntek van. Nagyon el vagyok tunyulva ami az írást illeti. a helyzet valójában az, hogy nem voltam túl sok mesélni valóra kapacitálva, mert a napok csak jöttek...meg mentek. És ez sajnos az éjszakákra is igaz.

Nem tudnám megmondani, hogy mikor aludtam már egy jót...

az elmúlt éjszakai is jöttem meg mentem a gyerekszoba és a háló között. VÉGRE sikerült rábeszélnem a fiunkat, hogy próbálja meg már naaaaaa újra hogy el tud ő aludni egyedül is a hugával a szobában, nem kell ahhoz semelyik felmenőnek belezsibbadnia melléjük az ágyba... (Igazából egy kicsit elegem van már az így átaludt estékből, amikor csak egyik ágyból beájulok éjfél körül a másikba...és nem volt este SEMMI amit magamért tehettem volna)

Na, meséltem pusziztam, micimackót nyomtam karolóbabának mellé, és kivonultam...bealudtak a pom-pomra.

Finom kis siker élményemet nagyon törékenynek gondoltam, és selyempapírba bugyoláltam...de éjfél előtt összve is tört, mikor megjelent az ajtóban a nagyfiú. NEM voltam hajlandó feladni ideámat arról, hogy már azért is ÉN a saját ágyamban fogok aludni az éjszaka nagy részében KETTESBEN az urammal.

Ezért hát átkísértem, melléfeküdtem, és elaltattam...magamat is. :( Három után leóvatoskodtam az ágyról, és fejben átkoztam minden padlóreccsenést. Ezek a gyerekek még a szüleik járásindító csontroppanását is "elmegyitthagyegyedülalszok"-ként azonosítják, és kicsapják a pillákat, úgyhogy lábujjhegyen levitáltam át a hálóba.

Bebújtam a gyapjútakaró alá, felvettem a magzatpózom, kerestem az alfám...amikor Eszter belevisított a hajnalba: anyaaaaaa!

Wáááááá! Mentem, feküdtem, ajtót csuktam, esemest írtam uramnak, hogy NE nézzen ránk reggel, nehogy megroppantsa a padlót...így aludtunk hatig. Szerintetek...? Mesés egy történet :)

Aztán tegnap még volt egy olyanom is, hogy délidőben pakolásztama konyhában, szemetet gyűjtöttem marokra és vittem a szemetesbe. Kinyitom a szekrényajtót, és a szemetesen egy tereptárgy látványa fogad. Egy szürke kiskoma nézett velem farkas...illetve egérszemet. Nem tudom melyikünk ijedt meg jobban, d az tuti, hogy én sikítottam a hangosabbat...pedig eddig ezt hittem én nem félek az egértől. (Végül is, most is ezt gondolom, a hangeffektre azonban nincs mentségem :)

Na meg ami a nap híre volt nekem (faluhelyi kisgyerekes anyának) hogy a gyereknek ovi szinten uzsira elegendő egy túró rudi... He? El tudom képzelni a fiamat, amint felébred és elé tolják... :) Nálunk a rudi nem főétek kérem, hanem az utáni nasi. Hát ne már....a gyereknek ezzel csak felizgatják a gyomrát, aztán utána nem győz enni amit ér. Ezt még szóvá fogom tenni...pedig nem vagyok egy kötekedős anyuka.

2011-11-04 péntek

Itthon. A gyerekek őszi szünetelnek, és megirigyeltem tőlük...meg egyébként sem tudtam volna kire bízni őket ma.

Az idő szottyos. Szürke, csöpögős és mindenek előtt HIDEG :(

Eredeti terveink szerint apánk ma itthon lett volna velünk, de túlóra... Ez jó is meg nem is ugye...de így karácsony előtt (és ilyen nehéz financiális időkben) inkább az áldások közé sorolnám.

Már november van...a karácsony vészesen közeledik, és hamarosan el kell kezdeni megágyazni neki idebent a kongó mellkasban is.

Unalomig, évről évre emlegetett, magamban kántált főigazságom: "ha a karácsony nem születik meg a lelkedben, hiába keresed a fa alatt!"

Ágyazzatok be tehát, díszítsetek, süssetek, barkácsoljatok ajándékot...így lesz az igazi!

A mai ebéd már készen figyel a sütőben. Hja kérem, aki ötkor már felkel... sült makarónit csináltam, még valami leves kellene hozzá, de nem vagyok kulinárisan kreatív ma.

Holnap "imibuli", megünnepeljük a két Imrénket egy vacsorával. Ma ehhez még be is kell vásárolnom, persze előtte a menüt sem ártana megtervezni...jájjj.

2011-11-02 szerdai hétfő

Vége tért ez is. Hogy milyen gyorsan szélnek lehet ereszteni mostanság egy longvíkendet, az elképesztő...

Pénteken az ügyféldömpinget egy laza tánc órával zártam, aztán készültem a szombatra teljes gőzzel. Sikerült 70%osan lekoppintanom egy habos babos süteményt...tanulsággal együtt, hogy ilyet én többet nem...!

A szombatot és vasárnapot szfehérváron pihentük együtt a P. családdal :) Nagyon jó itt a tezsvíreim körében :D egymáshoz sohasem vendégségbe megyünk. Hétfőn hazaértünk, kertészkedtünk egy lazát, kinyújtóztattuk panelhoz nem szokott tagjainkat (hehehe) :)

A kertészkedés annyiban manifesztálódott, hogy én a zsebkendőnyi virágoskertemből felszedtem az egy gumónyi dáliát...aztán legereblyéztem a két zsebkendőnyi tankertről a nyárfa ágait, és az egyéb oda nem illő gazkölteményeket, hogy aztán apa két talicskányi trágyával karöltve feláshassa.

A gyerekek lelkesen segédkeztek, remélem a 'zuram tankert ötlete segít életben tartani bennük a földtúró ösztönt...ez sohasem árt.

(Földtúrásról jut eszembe, hogy a városi hétvégénken, a hatodikon apánk a garázskapu javítása kapcsán annak megemelését latolgatta. Feszítő vas híján tovább gondolkodott és rákérdezett, van-é ásó a háznál :) Mindezt a tízemeletes-rengeteg hatodik emeletén lakók vonatkozásában.... aki falusi az a betondzsungelben is falusi! Aranyos volt :) )

Aztán a tegnap. Nálunk a november elseje a gyertyázás napja. Amióta együtt vagyunk apjukommal, vonulunk a temetőbe gyertyát gyújtani... gyerekkoromban is szokás volt ez, de mivel a sírokhoz zarándokolnunk kellett vidékre, mindig napvilágnál lobbant a láng. De a szerzett családom megvárja a délutánt és az estét...ennek varázsa van!!! A temető gyönyörű és nem félni való hely, ahol ezen a napon ember tömegek hömpölyögnek emlékeznek, latolgatnak jövőt, morzsolnak el könnyeket. A temetőink tele vannak ilyenkor családokkal, gyerekekkel akiknek nem tabu a halál, az elmúlás...ilyenkor plántálható beléjük az is, hogy a gyökereinket ápolni szép dolog. Emlékezni jó.