...már
péntek van. Nagyon el vagyok tunyulva ami az írást illeti. a helyzet
valójában az, hogy nem voltam túl sok mesélni valóra kapacitálva, mert a
napok csak jöttek...meg mentek. És ez sajnos az éjszakákra is igaz.
Nem tudnám megmondani, hogy mikor aludtam már egy jót...
az elmúlt éjszakai is jöttem meg mentem a gyerekszoba és a háló
között. VÉGRE sikerült rábeszélnem a fiunkat, hogy próbálja meg már
naaaaaa újra hogy el tud ő aludni egyedül is a hugával a szobában, nem
kell ahhoz semelyik felmenőnek belezsibbadnia melléjük az ágyba...
(Igazából egy kicsit elegem van már az így átaludt estékből, amikor csak
egyik ágyból beájulok éjfél körül a másikba...és nem volt este SEMMI
amit magamért tehettem volna)
Na, meséltem pusziztam, micimackót nyomtam karolóbabának mellé, és kivonultam...bealudtak a pom-pomra.
Finom kis siker élményemet nagyon törékenynek gondoltam, és
selyempapírba bugyoláltam...de éjfél előtt összve is tört, mikor
megjelent az ajtóban a nagyfiú. NEM voltam hajlandó feladni ideámat
arról, hogy már azért is ÉN a saját ágyamban fogok aludni az éjszaka
nagy részében KETTESBEN az urammal.
Ezért hát átkísértem, melléfeküdtem, és elaltattam...magamat is. :(
Három után leóvatoskodtam az ágyról, és fejben átkoztam minden
padlóreccsenést. Ezek a gyerekek még a szüleik járásindító
csontroppanását is "elmegyitthagyegyedülalszok"-ként azonosítják, és
kicsapják a pillákat, úgyhogy lábujjhegyen levitáltam át a hálóba.
Bebújtam a gyapjútakaró alá, felvettem a magzatpózom, kerestem az alfám...amikor Eszter belevisított a hajnalba: anyaaaaaa!
Wáááááá! Mentem, feküdtem, ajtót csuktam, esemest írtam uramnak,
hogy NE nézzen ránk reggel, nehogy megroppantsa a padlót...így aludtunk
hatig. Szerintetek...? Mesés egy történet :)
Aztán tegnap még volt egy olyanom is, hogy délidőben pakolásztama
konyhában, szemetet gyűjtöttem marokra és vittem a szemetesbe. Kinyitom a
szekrényajtót, és a szemetesen egy tereptárgy látványa fogad. Egy
szürke kiskoma nézett velem farkas...illetve egérszemet. Nem tudom
melyikünk ijedt meg jobban, d az tuti, hogy én sikítottam a
hangosabbat...pedig eddig ezt hittem én nem félek az egértől. (Végül
is, most is ezt gondolom, a hangeffektre azonban nincs mentségem :)
Na meg ami a nap híre volt nekem (faluhelyi kisgyerekes anyának)
hogy a gyereknek ovi szinten uzsira elegendő egy túró rudi... He? El
tudom képzelni a fiamat, amint felébred és elé tolják... :) Nálunk a
rudi nem főétek kérem, hanem az utáni nasi. Hát ne már....a gyereknek
ezzel csak felizgatják a gyomrát, aztán utána nem győz enni amit ér. Ezt
még szóvá fogom tenni...pedig nem vagyok egy kötekedős anyuka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése