Ha lehet ilyet mondani, van a kéthavi lapunkban egy rovatom, amit eddig sajnos csak én bővítgetek rendületlenül. A témája: mutassuk be egymásnak az országot! Én mutatom...mutatom!
Jó hely!
Felkerekedtünk megint. A vakító napsütés hiánya és a kellemesen friss reggel arra ösztönzött bennünket, hogy a strand helyett más elfoglaltságot keressünk kis csapatunknak. Rövid latolgatás után Pécs mellett tettük le mi felnőttek a voksot, a gyerekkorúak pedig egyértelműen alárendelődtek a felnőtti döntésnek.
Míg a mosógép az utolsókat pörgette, Internet segítségéhez folyamodtunk HOL? MIT? És persze MENNYIÉRT? témakörökben. Biztos, és megvétózhatatlan kiindulópontunk az Állatkert, a többi alternatíva innentől kezdve már csekély fontossággal bírt a miniknek.
Az egyeztetést követő letisztult, rövid program: Állatkert-kisvasút-Vidámpark…aztán –gondoltuk- ha idő engedi még beleférhet bármi.
Az Állatkerti séta a pénztárnál vásárolt ZOO csemegével felszerelkezve, nagyon jól sikerült. A gyerekek alig győzték befogadni a látottakat, majmot etettek, kecskét simogattak, lovat frizuráztak, másztak, szaladtak, rácsodálkoztak valamire szinte minden pillanatban. Nem volt üresjárat! A bölény karámjánál a lányom elkiáltotta magát -Nézzétek mekkora…! amint azonban a mondat folytatásából kiderült, őt nem bölényünk méretei ejtették elsőre ámulatba, sokkal inkább az a kupac, amit a lába mellé pottyantott a nagy vad. Persze utána méltatta az állat termetét is, de itt vált világossá számomra, hogy egy gyerek esetében mi felnőttek csak halovány sejtéssel bírhatunk arról, hogy mi tart számot az érdeklődésére.
Másfél órás keringés után elhagyva a helyet, elsétáltunk a kisvasúthoz. Jegyet vettünk, amit egy tíz év körüli kis kalauz kezelt is, és elindult a szerelvény kábé 10 km/h-val a nagy útra. A NAGY út –mint ekkor megtudtuk- majdnem hatszáz méter!!!!!...az információ megszerzésének pillanatától már kezdtem szoktatni a visszaúti séta gondolatához a jónépet. (Utólag után olvastam, hogy ez a szerelvény Magyarország legrövidebb vasúti pályáján „robog”. Egyszer – a gyerekek kedvéért- azért érdemes volt kipróbálni.)
A vonatról leszállva egy Vidámpark-nak elnevezett időutazásban vehettünk részt. Negyven évet utaztunk vissza hirtelen…szerintem itt azóta nem változott semmi. A körhinták, láncosok, horgászós játék, dodgem…nagyon sok nemzedéket kiszolgáltak már. A szellemkastély is aprócska…de nálam elérte a kívánt hatást. Minden pórusomból párologtam mikorra kivergődtem a korom sötét labirintusból, telefonom zseblámpa funkcióját kihasználva, kisebb gyermekemmel a karomon. Ezt is látni kell legalább egyszer…egy falat a hatvanas évekből.
Ekkorra már szerettük volna mi –felnőttek- is valami tartalmas élménnyel gazdagodni, hisz az eddigiek nekünk bejáratott terepnek számítanak. A városba visszaérve, az alagúton áthaladva, követve egy tábla útmutatását elértünk a Tettyei Mésztufa barlanghoz. Na ez az, amit mindenkinek szívből ajánlani tudok! Félóránként indulnak turnusok a barlangi sétára idegenvezetéssel (ez benne foglaltatik a jegy árában). Mivel még bőven volt időnk, a barlangászás előtt körbejártuk a környéket. Közvetlenül a barlang mellett, a hegyoldalba építve található egy csúszda park és egy nagy, vadonatúj játszótér. Gyerekes csapatnak kifejezetten javallt! A gyerekeknek van itt számtalan csúszda, mászóka, mászófal, kötélmászó, hinta, homokozó…a szülőknek pedig a nyugalmas percek mellett: szép kilátás, árnyas padok és (ami a kánikulában és korábban említett párolgás után a legnagyobb kincs) ivókút. Jó volt itt megpihenni, az ezt követő barlangi barangolás pedig a lelkes idegenvezetőnknek köszönhetően a gyerekeknek is felejthetetlen élményt adott. A mésztufában ősi fák lenyomatai, növényi és állat maradványok kövületei láthatók. Rengeteg nyílás, kijárat-bejárat, barlang lakás berendezve, a bátraknak sötét folyosó és sok-sok érdekes történet a barlang történelméből- ez várja az ide látogatókat. Pécsen már én is ezerszer jártam, de a tábla mellett pont annyiszor el is mentem. Örülök, hogy ez most nem így történt!
(A Pécsett található Tettyei Mésztufa Barlang egyedülálló geológiai képződmény. Az üregrendszer a mintegy tízezer éves, laza szerkezetű, vastag mésztufában alakult ki. A járatokat az évszázadok folyamán mesterségesen kibővítették, további folyosókat vájtak ki a hegy belsejében, kisebbfajta labirintusrendszert létrehozva. Egykor ezek a föld alatti üregek lakóhelyként is funkcionáltak. Az 1900-as évek elején igazi turista-attrakció volt az akkor "pokol kapujaként" emlegetett Tettye Barlang, belsejében egy félelmetes sárkánnyal. Ez a misztikus, föld alatti üregrendszer mostantól interaktív kiállítással várja a látogatókat!)
…és Ti, hol jártatok? Mesélj!
Ma reggeli fej.
