néhány további hangulatfotó Regölyből, más tolla :)

vaskori kunyhón innen és túl :)

a mi házunk ablaka :)

gyöngyfűzésesdi

nos...méltón szemléltetett kimászás átmeneti szállásunkról

alkonyi lány

barbár papa

hajnali Ho-Ho-Ho-Ho

hajnal a pusztában/1

hajnal a pusztában/2

a csapat egy része visszanéz...

gyérség

Tudom, hogy ritkulok, de fogjuk ezt rá a zilált nyárra, és a graviditási faktorra jó? Most éppen a nem optimális AFP eredmény miatt vonultam némaságba...igazából mindennemű bíztatás, és pozitivitásom ellenére életbe lépett a zabszem effektus is. Addig nem lesz nyugi, míg ezt hivatalos, PHD-val bíró "szervek" meg nem erősítik bennem. Bébike szedd össze magad!

A nyár el-eltűnőben. Bár palyabeásan dudorászom én is magamban, hogy "Add már Uram az esőt...!" csak nem sikerült pár cseppnél többet leimádkozni a földre. Az őszi szél már beköszönt, ma sem kellett keresnem a nagy gyaloglásban az árnyas oldalt, mert mindenhol egyformán csípett a reggel. Ilyenkor ez már jól is esik, főleg a negyvenvalahány fokokra emlékezvén...az a kutyának sem való.

A munkát egyre nehezebben viselem. A papírjaimat átadáshoz kell(ene) előkészítenem, de valahogy mindig megakaszt ebben valami. Még 2-3 hónapnyi munka várna rám optimális eü tényezők mellet, de nem tudom, hogy kitart-e addig a munkakedvem. Az előttünk álló long weekend egy kicsit javít ugyan a kilátáson de ennek tükrében akár, minden második hétvégét négynaposra duzzaszthatnának.
A szünet vége csendesen telik. Hétvégén íjászversenyre megyünk az esélytelenek nyugalmának felhőjébe burkolózva Hosszúheténybe. A Mecsek lába. Remélem hogy nem kell a bokájától a combközepéig megmásznunk a 24 célra vadászva...
Ebben az évben kimarad a naaagy augusztus 20.-i ünneplés, és marad nekünk a nagydorogi búcsú :( Nagy élmény, főleg pénzköltészeti tekintetben. Családilag egysoron végig grasszálunk a gyerekekkel, és remélem, hogy be is érik némi CH faktornyi búcsúfiával, mert a "gagyiközpontban" aranyáron semmiért nem vagyok hajlandó fizetni!
Ha lejárt ez a pár bónusz nap, akkor jön az utolsó nekifutás a szeptemberi ovi/sulikezdés előtt. Az utsó héten ismét szabadságolom magam, hogy méltón fel tudjunk készülni cuccosokkal mindkét intézménybe, és nem utolsó sorban azért is, hogy Eszter végre kialudja magát :) Azokon a napokon ugyanis amikor jönnek értük, mert máshol van a szittelés, negyed nyolckor kelni kell. Nincs apelláta... Ha anya lesz, akkor alhat. Ezt meg is ígértem neki.

Tegnap és tegnapelőtt már annyira kibukott belőlük a sütiéhség, hogy nekiálltak muffint sütni a felügyeletem mellett. Kedden kókuszos, tegnap csokis...nagyon ügyik voltak a szokásos tromfolásaikat leszámítva. A hétre ezzel be is fejeztük szerintem, mert én annyira nem kívánom most a cukorfokot, hogy na. Gyömölcsből telítünk, punktum úgyis hamarosan lejár a dinnyeszezon....

nomen est omen?!

Nevünkben a sorsunk aszondják, ezért igyekszem  olyan nevekben gondolkodni ami pozitv batyut ad a még meg nem született manónak az életre. Valamiért egy ideje visszhangzik bennem a GRÉTA, és már le is Grétiztem bőszen magamban minimanót. Tartott ez a nagy névszerelem mindaddig míg el nem olvastam a Nevünkben a sorsunk c. műremek jellemzését a Gréták képviselőiről. Hát, nem egy egyszerű természet aki választja magának, majd viseli ezt a nevet...így beijedtem.
Ma a kánikulai nagy ráérősségben rágugliztam egy utónév kalkulátorra (nem röhög), hogy a vezetéknevünk milyen keresztneveket vonz. Mondanom sem kell ugye, hogy a lánynevek közt első a Gréta...lehet hogy nem tudok kibújni a sors keze alól bármennyire is erőlködöm.
Viszont ami érdekes, fiúnevekben nem gondolkodok annyit...lehet hogy sejt szinten már bírok valamiféle tudással? :)

Anno Imi nevét apája választotta hagyományőrzésből. Én azonban nem szerettem volna egy legifjabb V. Imrét, finomítottam egy kicsit a Gáborral. Ő nem más mint V.I.G. és ezzel elégedetté is váltam. Eszterrel nehezebb volt a helyzet, mert neki egy névben gondolkodtam. V.Eszter és kész ( ellenére mindannak, hogy annakelőtte... eszembe sem jutott, hogy nekem Eszter nevű gyerekem legyen. Ezért mondom néktek...nem i választunk!) viszont itt meg apa köhintette el, hogy azanyjaneveismerirgumburgum!...és így lett ő a Petrával V.E.P. Namármost...ha a hagyományt követjük akkor mókusmicinek is kettő nevet kell majd keresni, ráadásul jól pergő "r"-el...nagy a világ baja, mi?

Odakint egyébként még mindig tombol a szaharai meleg. Tegnap árnyékban volt nálunk 38 fok, szegény kutyákat kétszer kellett lefürdetnünk. A gyerekekkel pedig 5-ig ki sem bújtunk...atomjaimra hullottam a vizes törölköző alatt. DE ma már van egy jó erős viharjelzésünk a hőségriadó mellett, úgyhogy a remény még él!

Szántódi visszhang...

Megjöttünk az nagy Újszkíta alaptáborból. Elöljáróban annyit hogy a sok ámenkedés, a hű meg a ha! ellenére nagyon jól sikerült. A nomád életbe persze ennek ellenére nem habarodtam bele, jó volt hazajönni a mi kis civilizált fészkükbe.

Majdnem 11 volt mire megérkeztünk, és a bemutatkozást követően kiosztásra kerültek a szálláshelyek. Ez volt a hétvége leg-sarkalatosabb kérdése nekem, ezért feszülten igyekeztem vendéglátónk nyomában maradni, és áldott állapotomra hivatkozva maxikomfortot kérni. az elsőként felajánlott helyet -mily szerencse- nem fogadtam el. Egyrészt, mert első blindre a megboldogult füstölőnket juttatta eszembe, másodsoron pedig eggyel kevesebb hely volt, mint ami a Végereknek kell. Evégett átvezetett egy másik opcióhoz, közben állapotomat emlegetvén...hogy nem biztos hogy nekem könnyű lesz oda bejutni. -Sebaj, muti!-gondoltam, így be lettünk mutatva a sámánlaknak:

Nos, az ajtó magassága nagy jóindulattal súrolta a méterest, és onnan kezdve következett három lépcsőfok lefelé. Erős megkapaszkodással is szinte úgy buktam be az első...második, harmadik és minden alkalommal, valamint a kikelések sem sikerültek túl lendületesre...de bentről még mindig vastagon verte a többi "ingatlan" komfortját. Ekkor még a szilárd anyagból eszkábált ajtó sem hiányzott...bezzeg éjszaka. Noshát -mivel apa kisebb maszek miatt csak később csatlakozott a csapathoz- a gyerekekkel birtokba vettük a bunkit.





Az első kép bent nem sikerült túlságosan derűsre, pedig spontán volt a javából:
Nem volt ennyire gáz mint amit  a kép visszaad. Lényegében két keskeny és két szélesebb priccs némi szivaccsal és lópokróccal, megüberelve egy emeletes ággyal. Nem volt kosz és büdös...ennél több nem is kellett. :)

A többiek is megkapták ami nekik jár, bár nem aludt mindenki ott, estig együtt maradtunk. A délután folyamán volt egy kis történelemmel fűszerezett tárlatvezetés házról-házra és korról-korra. A tulaj, az egész újszkíta skanzen megálmodója 1982 óta agyal ezen a táboron. Nagyon ott van a témában és együtt lélegzik minden kővel, fával, bőrdarabbal. Ahogy végigjártuk a több mint 10 objektumot, megnyugodtam hogy mi nyertünk :) miénk a V.I.P. ! A legjobb a törzsfőnök naagy jurtája volt, ahova csak mezítláb lehetett bemenni, és bent női férfi oldalra vonulni. Az ajtóban 14 pár lábbeli szoronkodott miközben mí finom puha alkalmatosságokon heverésztünk. A jurta tele bőrrel, szőnyegekkel, fegyverekkel, ruhákkal, edényekkel...kényelmes heverésző sarkokkal. Itt szó nélkül mindenki szívesen elhéderelt volna :)






A női oldal...

...és a fiúk.

Zsabu munkában

Délután lehetett gyöngyöt fűzni a főnök párjával, aki vérprofi a témában. Készültek is tucatszám ékszerek. a fiúk kovácsolást néztek, horgásztak...majd estére tüzet gyújtottunk és megfőztük ollé! a hallét. Képekben ez így mutat:

férfinép a tónál

munkában a kovács

a falu közepe :)

egy gyújtja, a többi szurkol

A kaja után átvonultunk a házigazdák jurta házába, innen egy hangulatképet hoztam csak, mert eddigre a "gondosan " felkészített fényképezőgépünk lemerülőben volt... A lakuk egy galériás földpadlós, környezettudatos mesebirodalom...annak ellenére, hogy én rögtön a villanykapcsoló után nyúltam volna szívem szerint.
Itt jött aztán a finálé.

...és a nap végére maradt a mese a házigazda sátrában, amit hugom, majd Gergely olvastak fel. A vége pedig -mintegy heppiendként-lánykérés lett :)

Ezt követően éjfélig folyt a tábortűz körül az ottmaradott bátrak diskurzusa a gazdáékkal, nagyon hangulatos volt, de ekkorra már lemerült a Joli, és nem fotografálhattam meg. Éjjel egész jól aludtunk, mígnem egy után a gazdáék egyik  medveölő méretű ebe be nem vágtatott hozzánk nagy dírrel durral. A fejem pont az "ajtó" mellett volt, így telibe kaptam a vadállati loholás minden zaját...nem lettem bátrabb eztán amikor graviditásomból adódóan kisdolgom után kellett néznem. Addig csak a sötéttől paráztam, de innentől már a földön heverő vak és kissé szenilis monstrumtól is, akinek a habitusa ugyan a gazdái szerint egy birkáéval vetekszik...deazé' én mégsem voltam nyugodt. Ki tudja mikor gyön a vér szava na... Velünk maradt reggelig, Imike ötórai ébresztőjéig. A fene nem gondolta volna, hogy éjfél utáni fekvéssel felkel, és VALÓBAN horgászni viszi az apját hajnalban, pedig de. Na...ennek is meglett később a böjtje.
Ez lett  a szántódi visszhang, ugyanis ma lementünk punnyadni kicsit a Balcsira, hogy a kánikulát méltón szemberöhögjük. A meleg és az alváshiány a gyerekből kihozta a legrosszabbat. Olyan hisztit levert a Balcsi "közepén" egy általa eltört vízipuska miatt, hogy le kellett neki kevernem egy fülest. Nem voltam boldog, és persze ő sem, de már alszik.  Holnap meg...új nap új remények :)

Most megyek, mert én is lefordulok a székről. Holnap munka. :(

megtisztulva

A lakás fele jelentem kész. Amit a két napba be lehetett sűríteni azt mi a 'zurammal besűrítettük! Gyerekszoba, háló, nappali és egy falat a folyosóból : pipa. Illatos, fehér és pormentes minden :) Szeretem.
Nem volt egyszerű a hétfői afrikai hőségben -amikor árnyékban volt 37 fok- a munka. Voltak időszakok, amikor a lakásban is napszemüveggel álcázva grasszáltam, annyira fájt a fejem. Nem fehér embernek való ez, na. Este szinte bemenekültünk a medencébe, hogy valamelyest levigyük a felsrófolt testhőnket...ez volt a nap fénypontja. Négy kitikkadt Véger lebegett a kismedence 28 fokába merülve és nézte -volna- a felhőket, ha lett volna egy is belőlük az égen.

Apa újra Foktőn múlatja naphosszat, míg a héten én vagyok a gyerek-őr. A munka mint olyan egyre távolabb áll tőlem szellemiségében. Agyban már nagyon jól fel vagyok készülve a gyed-es időszakra...a java persze majd csak élesben jön :) Még 3 hónap munka, aztán a negyediket már valószínűleg az új kolleganővel közösben viszem átadási céllal...utána pedig ahoj ügyfelek! Főállású anyának állok!

Szombatra van egy meghívásunk tesóméktól Regölybe. Nagycsaládot egybehívták szülinapok egységes megünneplése végett egy ott alvásos bulira. Hát...egy jurtás-vályogházas terciára megyünk, kicsit vissza kell nomádulnunk egy napra. Majd utólag mesélek, de egyenlőre csak a fenntartás az ami bennem van. A minimális kényelmi színvonalat nem mostanában engedtem el magamtól...még sátorozni is csak az udvarban, szivacsmatracokon, wc és fürdő közelben voltunk hajlandók :) Túl vagyunk már civilizálva, no.
Itt megnézhető egyébként a honlap...hát nemtom, tényleg nagyon puritán. Skanzen jelleggel meglátogatva tutira felvillanyozna...de használatba venni önként és dalolva... khmmm. Majd meglátjuk!
http://www.ujszkitia.hu/keptar/haztipusok

jajj, és egy videó is...olyan ügyfélszagú a dolog :)

http://www.youtube.com/watch?v=zEjZIFW2lHI

Húbammmmeg... egyenlőre nem vagyok felvillanyozva. Inkább a para az ami belém költözött. Szombat este gondoljatok felénk...nyaff.