gyérség

Tudom, hogy ritkulok, de fogjuk ezt rá a zilált nyárra, és a graviditási faktorra jó? Most éppen a nem optimális AFP eredmény miatt vonultam némaságba...igazából mindennemű bíztatás, és pozitivitásom ellenére életbe lépett a zabszem effektus is. Addig nem lesz nyugi, míg ezt hivatalos, PHD-val bíró "szervek" meg nem erősítik bennem. Bébike szedd össze magad!

A nyár el-eltűnőben. Bár palyabeásan dudorászom én is magamban, hogy "Add már Uram az esőt...!" csak nem sikerült pár cseppnél többet leimádkozni a földre. Az őszi szél már beköszönt, ma sem kellett keresnem a nagy gyaloglásban az árnyas oldalt, mert mindenhol egyformán csípett a reggel. Ilyenkor ez már jól is esik, főleg a negyvenvalahány fokokra emlékezvén...az a kutyának sem való.

A munkát egyre nehezebben viselem. A papírjaimat átadáshoz kell(ene) előkészítenem, de valahogy mindig megakaszt ebben valami. Még 2-3 hónapnyi munka várna rám optimális eü tényezők mellet, de nem tudom, hogy kitart-e addig a munkakedvem. Az előttünk álló long weekend egy kicsit javít ugyan a kilátáson de ennek tükrében akár, minden második hétvégét négynaposra duzzaszthatnának.
A szünet vége csendesen telik. Hétvégén íjászversenyre megyünk az esélytelenek nyugalmának felhőjébe burkolózva Hosszúheténybe. A Mecsek lába. Remélem hogy nem kell a bokájától a combközepéig megmásznunk a 24 célra vadászva...
Ebben az évben kimarad a naaagy augusztus 20.-i ünneplés, és marad nekünk a nagydorogi búcsú :( Nagy élmény, főleg pénzköltészeti tekintetben. Családilag egysoron végig grasszálunk a gyerekekkel, és remélem, hogy be is érik némi CH faktornyi búcsúfiával, mert a "gagyiközpontban" aranyáron semmiért nem vagyok hajlandó fizetni!
Ha lejárt ez a pár bónusz nap, akkor jön az utolsó nekifutás a szeptemberi ovi/sulikezdés előtt. Az utsó héten ismét szabadságolom magam, hogy méltón fel tudjunk készülni cuccosokkal mindkét intézménybe, és nem utolsó sorban azért is, hogy Eszter végre kialudja magát :) Azokon a napokon ugyanis amikor jönnek értük, mert máshol van a szittelés, negyed nyolckor kelni kell. Nincs apelláta... Ha anya lesz, akkor alhat. Ezt meg is ígértem neki.

Tegnap és tegnapelőtt már annyira kibukott belőlük a sütiéhség, hogy nekiálltak muffint sütni a felügyeletem mellett. Kedden kókuszos, tegnap csokis...nagyon ügyik voltak a szokásos tromfolásaikat leszámítva. A hétre ezzel be is fejeztük szerintem, mert én annyira nem kívánom most a cukorfokot, hogy na. Gyömölcsből telítünk, punktum úgyis hamarosan lejár a dinnyeszezon....