Nevünkben a sorsunk aszondják, ezért igyekszem olyan nevekben gondolkodni ami pozitv batyut ad a még meg nem született manónak az életre. Valamiért egy ideje visszhangzik bennem a GRÉTA, és már le is Grétiztem bőszen magamban minimanót. Tartott ez a nagy névszerelem mindaddig míg el nem olvastam a Nevünkben a sorsunk c. műremek jellemzését a Gréták képviselőiről. Hát, nem egy egyszerű természet aki választja magának, majd viseli ezt a nevet...így beijedtem.
Ma a kánikulai nagy ráérősségben rágugliztam egy utónév kalkulátorra (nem röhög), hogy a vezetéknevünk milyen keresztneveket vonz. Mondanom sem kell ugye, hogy a lánynevek közt első a Gréta...lehet hogy nem tudok kibújni a sors keze alól bármennyire is erőlködöm.
Viszont ami érdekes, fiúnevekben nem gondolkodok annyit...lehet hogy sejt szinten már bírok valamiféle tudással? :)
Anno Imi nevét apája választotta hagyományőrzésből. Én azonban nem szerettem volna egy legifjabb V. Imrét, finomítottam egy kicsit a Gáborral. Ő nem más mint V.I.G. és ezzel elégedetté is váltam. Eszterrel nehezebb volt a helyzet, mert neki egy névben gondolkodtam. V.Eszter és kész ( ellenére mindannak, hogy annakelőtte... eszembe sem jutott, hogy nekem Eszter nevű gyerekem legyen. Ezért mondom néktek...nem i választunk!) viszont itt meg apa köhintette el, hogy azanyjaneveismerirgumburgum!...és így lett ő a Petrával V.E.P. Namármost...ha a hagyományt követjük akkor mókusmicinek is kettő nevet kell majd keresni, ráadásul jól pergő "r"-el...nagy a világ baja, mi?
Odakint egyébként még mindig tombol a szaharai meleg. Tegnap árnyékban volt nálunk 38 fok, szegény kutyákat kétszer kellett lefürdetnünk. A gyerekekkel pedig 5-ig ki sem bújtunk...atomjaimra hullottam a vizes törölköző alatt. DE ma már van egy jó erős viharjelzésünk a hőségriadó mellett, úgyhogy a remény még él!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése