2010.09.29. hanyagolósdi

Vissza kell néznem, hogy mikor is írtam utoljára és mit, mert olyan régen voltam...

Megvan.
huszonnegyedike után következett huszonötödike... milyen meglepő igaz? Na, ez a huszonötödikei szombat volt az óvodás kirándulásunk napja. Pécsre mentünk, nagy reményekkel telve, hogy talán kibírja eső nélkül.A korábbi Végeres menetrend szerint az állatkertben kezdtünk. Eső sehol, mindenki jóadag kedvvel felszerelkezve vágott neki a parknak...mígnem meg nem tudtuk hogy másfél óránk van körbeszaladni. Ezt azért a későbbi tartalmas programok reményében még benyelte a nép...de amikor a játszóteres programot sztornózták a belváros végigrohanásáért...morrantottunk egy nagyot. Hatástalanul persze. A vége az lett, hogy rossz szájízzel zártuk a napot, nem is fecsérelnék erre több szót. estére az eső is megérkezett így ez a deficites költségvetéssel egybevetve csendes hétvégét hozott magával. Vasárnap este azért elmentünk barátainkhoz, hogy nehogymá' külön külön csináljuk az esőben a semmit amikor együtt is lehet :) Lett is belőle melegszendvicses kártyaparti! Jóóóóó volt és kalóriadús ;)

Hétfő munka, kedd munka...és ma is munka. A vérnyomásom nem javul, és ez beindítja a hipohonder énemet. Ez persze tovább rombol minden egészségügyi önbecsülést. Helyre kell pofoznom magam...vagy akad valaki bevállalná ezt a kedves kis feladatot?

Megyek, elkezdem a mai napot, mert sok a dolog!

2010.09.27. valóban...

Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának: 

- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta. 

- Miért, miből látszott? 

- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő. 

- Égőcsigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki.. Talán volt más is? 

- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. -így az óvónő. 

- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.? 

- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva. 

- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci, boci tarka, se füle, se farka.. 

- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek? 

- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ..kertek alatt a ludaink megfagynak. 

... Basszus!

2010.09.24. Az alma

Hosszú volt a tegnapi és mai nap...és minta szünet sem lett volna igazán. Biztos a telihold is bejátszott, de nem sikerült tartalmas pihenéshez jutnom. 

A segítő takarításunk úgy vélem jól sikerült. Amikor reggel megérkeztünk, még dübörgött bennem a dilemma a kétség és a félsz, hogy jogunk van-e, szabad-e, a mi dolgunk-e...de amikor már vagy tizedszerre feltettem a kérdést, hogy elfogadják-e a segítségünket...és igennel válaszoltak, belevágtunk. Semmiképp sem akartam tolakodó lenni. A helyzet elég kaotikus volt a lakásban...a reakcióink mégis visszafogottan merészkedtek csak elő, egy egy újabb szemétkupac, ruhahalom alja...vagy koszmennyiség láttán. Azt hiszem átérezte mindegyikőnk, hogy itt most dolgunk van. Küldetésünk :) Többször belefacsarodott a szívem a látottakba....ami -valljuk be- sokszor nem a szegénység, hanem az alacsonyabb igényszint velejárója volt. Így is élnek emberek. Szemétkupac közepén egy olyan lakásban és berendezettséggel ami tökéletesen takaros is lehet és lett is a nap végére. Délután három körül már érezhető volt a családfőn -aki mindvégig segített első szóra mindenben-, hogy már szeretné hazahozni feleségét (elvitettük pár utcányira az anyósához pihenni...nem jó látni senkinek a romokat) és egyébként is...sokan voltunk már, sokáig az ő kis intim szférjukban. És mindenki (!!!! pedig voltunk tizenegyen a közcélú lányokkal együtt) megérezte hogy most van itt a csendes lelépés ideje. Nagyon fáradtan de elégedetten fejeztük be a napot. 

Este gyerekeztem kicsit, jöttek pajtások, Imike anyuéknál szállásolta el magát. 

Ma délelőtt vidékre mentem pár órára két ügyfélhez, aztán visszatelepedtem (volna ) az irodába relaxálni egy kicsi péntekit, de jött a rendőrfőnök (mer' hozzám ilyenek is járnak ;) hogy a határba találtak egy hajléktalant... intézkedni kéne. Lényeg a lényeg: Került neki meleg ebéd (5 napja nem evett elmondása szerint, és ez látszott is rajta) tiszta ruha, cipő és egy fürdés. Jó helyen dolgozom, nagyon jó csapattal! Itt mindenki az EMBERért dolgozik, és ez jó! A bácsit a rendőrök (akik ez évtől a segítő rendőr projektre kovácsolják át magukat)vitték haza, még buszoznia sem kellett! Happyend ez is. 

Amióta visszatértem Bikácsról, szemeztem egy almával, amit még tegnap tettem be vészhelyzetre a táskámba. Finom, pici, ropogósan édes alma. éleztem rá a gyomrom nagyon...de közben el kellett mennem a takszövbe, jött a hajléktalan a rendsőrrel, ruhát és cipőt kerestünk, aztán ügyintéztem. Az alma csendben ült az asztalomon, ahová szem elé tettem, hogy lecsaphassak rá az alkalmas pillanatban. Aztán jött egy anyuka két kisgyerekkel... a karon ülő meglátta az almám. Összetéveszthetetlen követeléssel magáénak akarta, és persze megkapta :) Ennek az almának is küldetése volt tehát...betöltötte! 

Megyek lecsót és punyát enni...megfőztek a csajok!

2010.09.23. Sün Balázs

Ismeritek Csukás István versét? Ami a lényeg, és ma hajnalban bevillant ebből:

"Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre"

Hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy a lányom már sorozatdöféseket végez a bal oldalamon miközben könyékig a pólómban gyömöszkodik. Kicsit arrébb tettem volna -ha már átmászott ilyen korán mihozzánk- mert az ágy széle nem az én súlyomnak való kényelmi szint..de ott meg már kezdődött a macipizsamás test...majd az apa. Átvonultam a gyerekszobába és olyan jót aludtam reggelig...mígnem utánam nem jött apa hogy hol vagyok, és fel nem sírt Eszter is ugyan ezen oknál fogva. Nem vagyok kipihenve.

Tegnap elmaradtam, de nagyon tevékennyé fajultak a dolgok. Beindult egy újabb segítő projekt. Reggel még egy AB_ vércsoportú helyi kislánynak kerestünk széles körben vért, aztán amikor lett, folytattuk a daganatos beteg, háromgyermekes anyuka megsegítésével. Az egyház vezetőket sikeresen kértük segítségre, kihelyeztünk pénzgyűjtő edénykéket is és vállalkozókat is megkerestünk. Ma takarítani megyünk kb heten hozzájuk...ettől félek egy kicsit. Nagy a kosz...és nem is újkeletű. Össze kell szednem a gyomromat. MÁS egy nehéz sorsú, rossz körülmények közt élő emberhez bemenni, dolgozni vele...mint kitakarítani a vastagon koszos lakást. DE segíteni akarunk és először bent kezdjük, aztán majd jön a férfimunka kívülről a házon. Kívánjatok szerencsét.

Most mennem is kell, mert megígértem Imikének, hogy idejöhet egy fél órára. én addig még beágyaznék, mosogatnék, fasírtot sütnék és spenótot főznék...hehe. Ez így leírva nagyon nagyképű és röhejes egy órányi tartamra betervezve.

Kezdem.

2010.09.21. takonykór

...mérsékelt javulással. Pedig még csak szeptember közepe van...mi lesz így a téli zimankóban? 

Az otthoni helyzetkép láttán kemény elhatározás született bennem: délután home work! Már nem tudom elnézni a macskahadsereget, ruha halmot és többrétegűen ujjlenyomattal bevont bejárati üvegajtót, ami a lenyomatok és a reggel PONT oda sütő nap együtt hatásának köszönhetően a legtöbb szögből már-már katedrál üvegre hajaz. Gáz. És akkor ez még csak a tűzoltó munka :( nagyon car vagyok háziasszonyságból. Azt hiszem én kampány ember vagyok...de ezt már korábban is megállapítottam. Nagy lelkesedés,nekidurálás...de csak alkalmanként, szükség szerinti akut cél ( mint pölö vendégjárás, nagy ünnepek közeledte..) érdekében. Hahhh...anyukám nem lenne büszke rám. 

Csütörtökön esküdni kell a szavazatszámláló bizottságosoknak. Én a kisebbségiben leszek, ahogy négy éve es. De remélem nem olyan hatásfokkal fog zajlani a munka, mint akkor...ugyanis mi nők, nagy vehemenciával beszéltünk (miről másról?) mint gyerekeinkről és szülés élményeinkről. ...mint utólag kiderült, én akkor már köbö 3-4 hetes terhes voltam Eszterlánccal...a nem tervezett babával :) Volt is pánik egy kis ideig! ...de szerencsére -a toxoplazmás rémálmot leszámítva- hamar visszaállt a lelki béke. 

Na...most nem szeretnék babát. (Dzsudith nem röhög! Idén nem duhajkodtuk el a házassági évfordulónkat, ugyanis PONT veled áztam Ákost hallgatva ..hehe) 

Süt a nap..de ez már stabilan az őszi napocska. Csak fénye van, ereje nem sok...deazé a fűtött szobából bíztató ez a fény is. A fénytelenség a vesztem lesz egyszer, érzem. 

Megyek megfogom a dolog végét!

2010.09.20. tizennégy

Ma reggel PONTOSAN tizennégy béka hullott alá a műanyag ajtóról nyitás után...vaze! Kint ugye egyre hidegebb van és behúzódnak a melegebbnek hitt ajtótokba a dögök...pedig azt hittem, hogy amint a minibékák nődögélni kezdenek, elhúznak innen...vagy nem férnek be a résbe. Persze nem jött be...most már csapatos az invázió!

Hétfő van. Sokszor minden jellemzés, indoklás, magyarázkodás helyett elég is ennyit odabökni : hétfő van! Miért is utáljuk ennyire? Nem tudom...de áll a dolog, mert minden hét eleje egy kisebb újrakezdés, és ugye minden kezdet nehéz. Ami nehéz, azt meg nem nagyon komáljuk legtöbben.

Ennyit az okfejtésről.

Egyre jobban frusztrál a vérnyomásom. Bár átlagban véve a 140 nem annyira magas, de mivel nekem többnyire 110 körül szokott nyomulni a piros, megérzem. És nagyon szar. Főleg mert leginkább este lüktet az agyam és pánikol a lelkem, hogy - Na most tutira megpusztulok!

Át kellene mennem dokibácsihoz...de ma nem úgy öltöztem. Majd holnap...

2010.09.19. érik a bor

mert megérett a szőlő és le is szüreteltetett tegnap. Mit nekünk eső, sár, repkedő alig plusszok...megcsináltuk! Bezzeg délutánra már a Lujzi is kibújt a felhők mögül...előbb azonban ki kellett állnunk úgy látszik ezt a próbát. 

Majd holnap jelentkezem egy kicsit bővebb, mustos lére eresztve, ma még hétvége van a javából. Sütnöm kéne valamit...

2010.09.17. Péntek

A péntekek általában arról híresek, hogy jók... Így legyen, de a ma reggeli szottyos idő és a hurkáim fölötti sirám miatt semmi happy nem jut eszembe. Kalóriát kellene számolnom megint...majd a legvégén. 

A szakmai műhely hozta a formáját. Az ilyen alkalmak arra (is) jók, hogy a szakemberek rádöbb(döbbdöbbdöbb)enjenek, hogy mennyire hülyék és hogy mennyivel több lenyúzható bőrüknek kellene lennie ahhoz, hogy ennyi szarságot mind meg tudjanak csinálni egymaguk. A nyolc órás munkából minimum tizenkettőt kéne sokszor melózni, hogy ügyfelezz, adminisztrálj, statisztikázz, szervezz, kapcsolat tarts és tájékoztass egy személyben. Mindegy, most visszasüppedtem a saját kis irodámba, és megpróbálom beintegrálni az okos emberek által mondottakat az én világomba. Meglátjuk mire futja.

Egyébként miért van az, hogy a reggeli rohanásban rendszeresen odáig fajulok, hogy egyik vagy másik...vagy mindkettő gyerekem haját le kell ordítanom ahhoz, hogy végre elindulhassunk?! Tudja a választ valaki...mert nem költői volt a hirtelen kibukó kérdés...

Holnap szüret...gumicsizmában?! A homok jól elszívja és tartja a vizet. Négy sornyi gyönyör :(

Na jó, fogyasztott kalória tehát:
1 sajtos kifli 200kcal
2 dl banán shake cca:220 kcal
alma: 30kcal

Eddig 450 kcal. Nem sok..de nem is a reggelekkel szoktam sajnos elcsúszni, khmm. Este pillanatok alatt képes vagyok betermelni 500 kalóriányit :) megfejelve ezzel az egész napi feszített figyelmemet.

2010.09.15. csontig hatoló...

Szomorú ez a világ.... 

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. 

Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti. 

A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. 

Mikor megkérdezte az apját, szemében fájó tekintettel - Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. 

Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte. 

A gyermek azt írta: SZERETLEK APA! 

A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! 

A probléma a mai világban az, hogy az 

EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE! 

Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:... 

A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket! 

Légy ura érzelmeidnek: 

- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük, 

- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük, 

- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük, 

- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük, 

- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat! 

A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!

2010.09.15. Hümmm

Milyen gyorsan is megy az idő, ha az ember lánya nem jelentkezik két napig...már szerda van :) 

Ez a két nap elszállt...bár nem túl gyorsan de azért beleadott mindent. A hétfő kifejezetten kiérdemelte az "I hate monday" -címet. Tíz óráig megint csak ügyfélfogadási rekordot döntöttem, aztán elszaladtam pár családhoz, majd ebédelni, hogy aztán kettőkor összkollegailag átzötyögjünk a szomszéd faluba szakmai délutánra...és halászlére...és soksoksok sütire :) Negyed hétre értem haza, elmentem a minikért, aztán megérkezett a túlórai apa is. 

A tegnap? Hmmm...kezdeném azzal -mert nehogymár csak a rossz időt krónikáljam meg- CSODASZÉP napunk volt, verőfénnyel, langy meleggel :) Imádtam. Délre mentem a minikért, mert délutánra kényszerszabiztam maga egy fél falut beterítő áramszünet okán. Ettünk, aludtak aztán pajtásoltunk és mamákat látogattunk...röviden talán ennyi :) Nagy történés nem volt, este magányba kerültünk apával, mert gyerekek elszállásoltatták magukat a mamánál. A romantikát azonban az utolsó utáni pillanatban (Murphy sem számított volna már ilyen magasságokban erre) kisebb hasi görccsel felrúgta az e-havi mikulás. :( Így filmet néztünk...de az sem volt ám rossz! (Azért az uramat erről ne kérdezzük meg oks? :) 

Ma vidékezek, de délután. Buszilag még nem hangoltam rá magam a dolgora, de eztán ez fog következni. Logisztikailag megtervezni az utamat egy sz@rul összeegyeztethető oda-vissza úti menetrenddel...nem lesz piskóta. 

Apropó piskóta...törjük a fejünket, hogy ebben az évben az óvodai Anyuszínház mit adjon elő...Valami 5let valakitől? Most a Palacsintás király van terítéken egyenlőre jobb híján, de minden segítséget örömmel veszek a témában! 

Szép szerdát mindenkinek!

***

Megérkeztem a kiküldetésből. Feleslegesen bumliztam át a drága ügyfélhez...cseszett otthon tartózkodni. Péntekre behívtam...nem megyek többet a helyébe! Ffff... 

Kicsit zsizseg a fejem, de semmi gáz. Már elterveztem hogy ma délután a gyerekekkel palacsintáskodunk. (Megkívántam a palacsintás királytól :) ) Bár...lehet, hogy lesz más tervük...nemtom. Ruggggalmas leszek :) a szeretet ereje átjárgya a szüvem! Igyekszem ma a lehető legkevesebbszer kijönni a sodromból, hisz az nekem is jó...már csak arra kellen rávennem magam, hogy a kötelességeim és a játszás mérlege ne dőljön a legtöbb esetben a kötelességeim felé. Ezennel...tadaaaaammmm...kijelentem, hogy : MA leszarom a házimunkát mint olyat! Nem érdekel a mosatlan, húzzon a sarokba minden porcica, és mosolyogva fogok hasra esni a gyerekszobai rumliban is...nincs gyereknap ma államilag, de én mégis megtartom :) 

...aztán a mainak megfelelően igyekszem a további napok legtöbb gubancát is a lehető legjobban kifésülni! 

Naaaaagy teletubbies ölelés mindenkinek!

2010.09.12. tenger

Szombat estére az eső persze nem adta fel, de mi sem.

A vámtiszt és a családgondozó, miután gyermekeiket álomba ringatták, és férjeiktől szemérmes, ám reményekkel teli búcsút vettek, elindultak, hogy bevegyék a fesztivál szagot.Már amit nem mosott el az a @&#˘~˛! eső... Rétegzett és többszörösen átgondolt, valamint a végletekig vízhatlannak vélt ruházatukon esőköpeny parádézott, tincseik (legjava)a csuha alá rejtőzött. A koncert egy kisebb tenger kavicsos partján zajlott, eleinte mérsékelt, később pedig magát, és a tülekedés mérséklését hírből sem ismerő tömegben. És Ákos jött, látott... de csak részben győzött, a eső egy kicsit kimosott belőle is valamit, valami pluszt (tudjátok, amit az exfaktorrr-ban keresnek), DE (!) mindezek ellenére szabadnapos anyáink (tudjátok: a vámtiszt és a családgondozó) jót ugráltak, tapsoltak, csápoltak és ordítottak az áztató esőben, szétfolyó sminkkel az arcukon. Úgy ahogy illik. Rajtuk ne múljon már' a világ boldogsága :) Ezt követően, csatakosra ázva befordultak még egy Péterffy Bori-s sátorba is...ahol eleinte a legnagyobb előny: nem esik! Viszont meleg van és füst :) Valamit valamiért! Borinéni (aki -mint megtudtam- majd' negyven éves) a színpadon elegyítette Bíró Icát, a Tankcsapdát és egy-két sanzon énekes vehemenciáját...az elegy érdekes, dallamos, nézni való volt...bár legtöbbször érthetetlen. Ekkorra már a helyi illetőségű, épp'vadul kikapcsolódó vámtisztekből kisebb csoport verbuválódott a boriszűz családgondozó köré, aki velük szép lassan megérezte a dallamot itt is. A csatakosra ázott és izzadt anyák egy napvégi-nap eleji velős, az élet dolgait a diófáról lerázó és egy mozdlattal megoldó beszélgetéssel elvonultak fémszekerükhöz, hogy hazatérve (a hatodikra mászást követő emelkedett állapotban) átadják magukat hitesüknek, a zuhanynak, egy korsónyi meleg teának...és a megnyugtató bizsergésnek: OTT voltunk (F)ezen is :)

/Köszi Dzsudith!!!/

2010.09.10. Nem is!

Nem is gondoltam volna, hogy mennyire üdítőleg tud hatni, ha rendelkezem mozgástérrel. Kiürült a váró, sehol egy zsák :) Juppppi! Majdnem minden befért a kazánházba a megmaradt cuccok közül. 

A tegnapi napon annyira csodálkozok még mindig a jelen idő tükrében :) Egy áldás volt ez a nap! Előtte esett, ma is esik...és tegnap...húúú :) Még egyszer és ezerszer: KÖSZÖNÖM! 

Tegnapig a kolleganőm morgott folyamatosan, hogy mi a jó fenének kell nekem ruhaosztanom, amikor csak balhé lesz meg ezernyi teendőt szakít a nyakunkba...egyértelműen negálta magában az ügyet. Aztán amikor látta ő is a beteg anyukát...teljesen megváltozott, és segítőbe csapott át. 

Ő mesélte ezt a történetet egyik nap nekem, ki tudja miért: 

"Szerencse és szerencsétlenség 

Egy kínai példázat egy szegény parasztról mesél, aki kicsiny földjét öreg, kiszolgált lovával mûvelte és ebbõl tartotta el, úgy-ahogy, magát és egyetlen fiát. Egy nap azonban elszökött a lova. Eljött minden szomszédja és sajnálatukat fejezték ki a szerencsétlenség miatt. De a paraszt nyugodt maradt és ezt válaszolta: "Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?" A következõ héten visszatért a lova és tíz vadlovat hozott magával. Újra eljöttek szomszédai és gratuláltak szerencséjéhez. A paraszt viszont megfontoltan így felelt: "Honnan tudjátok, hogy ez szerencse?" A fia befogta a lovakat és a legvadabbon kilovagolt. De a vad ló ledobta és a fiú eltörte a lábát. Minden szomszéd eljött és siránkoztak a szerencsétlenség fölött. De a paraszt most is nyugodt maradt és ezt mondta: "Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?" Nemsokára háború tört ki és minden fiatalt besoroztak. Csak a paraszt fia maradhatott otthon a törött lábával." 

Érdekes :)

Egyszer, nagyon-nagyon régen,amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot, igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt. 

És elmosolyodott. Örült neked. 

Az Isten, már akkor hallotta az összes gyermekkori gügyögésedet; látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben, és az első "a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba. 

Isten tovább mosolygott,és szívesen nézett téged. 

Ő már akkor előre látta a durcás sértődéseidet,a toporzékolós kiabálásodat, a barátaid melletti kiállásodat, az első szerelmes pillantásodat... 

Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és értette. És minden perced szépségéért előre lelkesedett. 

Az Isten jól megfigyelt téged. Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat. Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát, csigolyáid alakját és erejét. 

Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,őszinte szeretetből teremtett neked egy pont a hátadhoz illő keresztet. 

Amilyet senki másnak nem adott.Rád nézett az Isten, és tetszettél neki a kereszteddel.Örömmel látta, hogy mindaz amit alkotott jó. 

Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád, megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted. Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő és világra jössz,akkor szívesen segít majd Neked, ha kéred. 

Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett a kereszteddel együtt.

2010.09.10. Háááát....

...bár hát-tal nem kezdünk mondatot, most azért teszem mégis, mert fáj a hát-am. A tegnapi zsákhalom betett neki szerintem, de majd ha beindul a nap, ez is beindul. 

A tegnapi délután...:) KÖSZÖNÖM az angyaloknak, és a fő-fő felelősnek a hozzánk való jóságát. Eső sehol, verőfény és kisebb kánikula klimatizálta a ruhaosztásunkat. Ennél jobbat senki nem is kívánhatott volna! 

Az alkalom előtt folyamatosan azt hallottam innen-onnan, hogy - Na, majd meglátod mekkora balhé lesz! Össze is szoktak ugrani az emberek a ruhákon... SEMMI gond nem volt! Az elején motozó feszkót a jelenlétemmel, beszélgetéssel, fennforgással sikerült elsimítanom az érintettek között, így minden oké lett kettőre. Odajöttek ugyanis már háromnegyed előtt, körbeülték a ruhahalmokat és néhány az erőszakosabbjai közül már finoman elkezdett "stip-stoppolni". A csendesebbjének a szemét ez nagyon bántotta...de félnek amazoktól, így szócsövük lettem, leálítottam. És igen! ezért büszke is voltam magamra :D A későbbi hangulatot -és észrevétlenül ránk szálló békét- nagyban megalapozta egy anyuka érkezése. Az anyuka és férje igen szegényen élnek, három gyerkőccel. Értelmi képességeik nem túl magasak,de a gyerekekről gondoskodott korábban mindig amennyire tehetségéből és a hozott mintából tellett. De év elején nyálmirigy rákot diagnosztizáltak nála. Azóta azt már kiszedték, plusz a fejbiccentő izmát is azon az oldalon, így -rossz ezt mondani- de nem szép látvány...mintha hiányozna onnan egy darab a fejéből.Most már sugarazzák, még 8 alkalom van visszam Tegnap a párjával érkezett a turiba. Alig bírt menni, beszélni pedig sehogy, mert a sugár megégette a nyelvét. A gyerekeknek szeretett volna ruhát... nem volt olyan ember az éppen ottlévők közül, aki ne szólt volna hozzá egy jó szót...vagy ne segített volna megfelelő ruhadarabokat keresni. Épültünk tegnap általa mindannyian. A ma napom is ennek fényében fog folytatódni, nekik szeretnénk segíteni, pénzt gyűjteni mert -ha az előző még nem lenne elég- van még baj...a házuk. Építőanyagot is gyűjtünk nekik, most ehhez kérem az angyalok támogatását! 

.... 

Aztán következett az SZMK. Nem ereszteném bő lére...elnök lettem. No comment, megoldom valahogy. 

Este -a jó időn felbuzdulva- felmentünk a sulihoz barátostul. A gyerekek kirohangálhatták, biciklizhették, focizhatták magukat...apákkal együtt a soknapi eső után...és a mai eső előtt...mert ugye már miért is ne esne megint :/ 

Az erdőtúrán apa talált fekete diót...és megpucolta. Ezt írják róla: 

"Burkát gyomor- és bélhurutnál, de főleg barna hajolajak gyártásánál használták." 

Erről csak annyit, hogy a kis kitérő végére apa, Eszter és Imike keze is sárgásbarnásfeketés színben pompázott...és pompázik ma is! Majd magyarázkodhatok az óvónőknek...pedig mindennel próbáltam mosni, és a körömkefe sem bújhatott el előlem. :( Szurtospetik! nem bíííírom az efféle koszokat. 

Mennem kell, mert Imit anyuék hétre hozzák, addig ébreszteni, összepakolni, ruhát előkészíteni, magamat összekapni nagy feladat. 

2010.09.09. 'napot!

Már többedszerre nyitom meg ezt a naplóírós oldalat, de eddig egy ütésnyi időre nem futotta.

Ma van a ruhaosztós nap, így reggel óta szorítom a talpamat, hogy ne essen...eddig sikerült kikerülnie bennünket a lezúdulni vágyó víznek...tartson ki kérem szépen este hatig legalább...mostanra alig férek a saját irodámhoz.

...mit is meséljek? Tegnap délután esőcsorgást hallgattunk családilag. Begubóztunk. Fiúk a nappaliban NatGeo-t néztek, én meg elvonultam lánykámmal alanynak. Először énekeltetett, aztán olvasott nekem, majd megkért, hogy feküdjek le és legyek én a beteg...NA itt rontotta el. Édesanyja bealudt ugyanis ahogy illik. Halvány emlékkel bírok a vizsgálatokról, és a szépészeti beavatkozásokra adott igenlő válaszaimról . -Befesthetem a szádat anya? befesthetem a körmödet anya? -befesthetem a HAJADAT anya? Én a nagy passzív szunnyadás és jóleső haj birizga érdekében leokéztam mindent. Apa a nappaliban szintén horpasztott a gyerek mellett, így nem kutatta, hogy miért az a nagy csönd a gyerekszobában. Szószó... felébredtem halvány rózsaszín gyerekrúzsos ajkakkal, babarózsaszín csíkos alkarral és körmökkel, valamint (!) egy sötét PINK és lila árnyalatait vegyítő, pár centis csíkkal a hajamban. Elöl. A jobb halántékomon :)...miután felébredtünk szülőileg, konstatáltuk az eső elálltát -és rajtam a néminemű testmódosulást- elmentünk sétálni. Alteres anyuka (színes csíkkal a hajában) és kis családja...hehe.

Gyerekeim délután -a paksi, gyógycipős kiruccanás miatt- nem aludtak, estére az alváshiány egyértelmű jeleket küldött belőlük. Eszter felpörgött mint a motolla, esett-kelt (RÖHÖGVE) a biciklivel, Imike pedig -rá nem vallóan- csendesebb volt mint általában. Negyed kilenckor már a szobájukban mesélő Für Anikó csak a babáknak és az autóknak nyomatta Mazsola és Manócska történeteit :) Ma délután jönnek apjukkal a ruhaosztásra...yo buli lesz?!

Szép napot mindenkinek, szurkoljatok a szárazságért!

2010.09.07. Kedd

Ma szülői értekezletre megyek az oviba, talán még SZMK-zás is lesz. Elnököt kellene választanunk...remélem lesz önként jelentkező, és nem engem dob be az óvónéni a közösbe. Én szívesen lennék al-, vagy másod- poszton...ha lehet. 

Délelőtt a főnöknőnk kicsit szerette volna megcsiholni azt a tüzet a gázkazán körül DE -ahogy azt reggelibe épp írtam- a ruhászsákok útját állták. Mivel azonban áztunk-fáztunk már eleget, gondoltunk egyet Edit kolleganőmmel, és félrebirkóztuk a több mázsányi halmot. Persze apránként, zsákról-zsákra haladtunk a poros tömegben, de végül is elérhetővé tettük a kazánt :) Most már langy az idő...én meg kiplakátoltam, hogy csütörtökön ruhaosztás. Csak ne essen... 

Hétvégén Ákos. Még nem vagyok ráhangolódva, majd ott, helyben...bár uram nem jön. Ketten megyünk csajosan (igaz Dzsudith?)...a pasik otthon vigyáznak egymásra, és a minikre. Remélem az apák nem dőlnek a kardjukba az este végére :D 

JA és visszatérve a tegnapra! A kisöregem, akit a munkaügyibe küldtem flottul elrendezett mindent!!! Nagyon megdicsértem...apró örömök az életben! :)

Üdv minden dolgozó és munkát imitáló polgártársamnak! Visszaálltam a sorba, próbálom felvenni a ritmusomat, bár amikor beléptem a váróban magasodó ruhahalom megrettentett...sürgősen le kell zavarnom azt a ruhaosztást! Így azonban, hogy sehol a vénasszonyok nyara és egyből októberi ködöst kaptunk a nyakunkba...elég nehéz időzíteni egy kültéri, ruhás bulit. Pffff.... 

Megoldjuk. 

TEGNAPtól vezettem be nagy hanggal otthon a 'zuramnak és magamnak, hogy dél után storno édesség. Nyista! Semmi!....különben így karácsonyra mi leszünk vágás érettek nem pedig egy hányatott sorsú disznó. 

A tiltás kemény dolog. Be köll tartani...annak is aki kitalálta. A tapasztalat beszél belőlem, higgyetek nekem! Történt ugyanis hogy délután a konyhaszekrényben találtam két kóbor faszárú kakasos nyalókát. Odaadtam a miniknek...de nem bírtam magammal és egy idő után nyalogatási jogot követeltem. Bár ne tettem volna. Az a szemét kokas felhasította a nyelvemet a csőrével, de nem is akárhogyan!Jó egy centi hosszan és olyan mélyen...hogy folyt a piros rendesen. Soha többé zug-szopókát! 

De azért jó is történt tegnap :) Sz@r volt az idő, begyújtottunk, vendégeket fogadtunk...de este fél hétre a baromi melegtől -amit a kiskályha produkált- és gyerekem értetlensége miatt kissé felpaprikázva már csak üvölteni bírtam a családdal...uram előirányzott egy eü sétát. Az elején még füstölt a fejem, de amikor megláttam, hogy kisebbik porontyom milyen ügyesen lavírozik a kétkerekű brinyóval, felvidultam. :) Kedvet kapott és úgy ment aztán már hazafelé mint a csík. OLYAN jó volt nézni, elszállt minden mérgem, hála neked apucink! 

Na, kezdjük a napot!

****

Kéne cikket írnom. Az kikapcsol, felüdít és örömmel tölt el :) Alkotni jó (Heyho!)! Kedvnek tehát nem vagyok híján, viszont témám...az nincs. Még nem érett meg bennem egy gondolat sem annyira, hogy beindítsa a bogarat...nem szeretek agyilag parlagon heverni. 

2010.09.06. Ortopédia rulez!

Már itthon vagyunk, gyerekek száműzettek a hálószobába aludni. Nem volt -mert soha sincs- nagy sikerem az ötlettel, de kitartó vagyok. Egy öt és egy három éves gyereknek nem válik hátrányára a délutáni szunya. 

Ortopédia. Nnna, a dokesz azt mondta, hogy a lúdtalp, bokasüllyedéssel az stabilan megvan, írt is gyógycipőt de végre ő már a szilikon sarok-éket is javasolta. Ha a szülő nem annyira tehetős, hogy a gyereknek legalább három gyógycipője legyen...vehet ilyen kis miaszongyát, és teheti ide-oda szükség szerint. Ez a kis bicbac is majd' négyezer forint...remélem azért beválik. A mozgására nem tudott magyarázatot adni...megnézte ülve, guggolva, állva, fekve, hason és háton...de a bokáján kívül nincs semmi gond szerencsére. Kérdezte, hogy nem volt-e oxigénhiányos szülésnél, mert az is kihathat...de én erről nem tudok. Javallta, hogy ha fél év múlva is fennáll a dolog, próbáljunk szerencsét egy fejlődés neurológusnál. A dolgok javulni fognak ! :) HISZEK benne. 

Reggel lepapíroztam a félhajléktalankámat, és az önkormi által ügyintézésre kirendelt pénz maradványából adtam neki útravalóul 500 forintot is. Remélem beért a munkaügyibe...még mindig nem vagyok biztos benne, hogy képes önálló ügyvitelre...de majd holnap kiderül. Volt ingyenes jegye ugye a munkaügyhöz, ezért dilemmáztam kicsit, hogy adjak-e neki pénzt, de adtam...mi van ha megéhezik, megszomjazik Pakson? Egy fillér nélkül nagyon vacakul jöhet ki a dolog. REMÉLEM, tényleg remélem,hogy sikerrel járt. Olyan mint egy 56 éves kisiskolás...terelgetni kell. 

A héten ruhát is osztottam volna...az idő beleszólt, meg be is szólt...keresztül húzott minden számítást! Már alig bírok moccanni a sok zsáktól. 

Kint esik, és ismét beköszöntött a szutyok idők szaka...a hideget bírom, de az esős hidegtől rumbázik az összes porcikám. Aki teheti, annak szép napot, aki pedig nem...az ne feledje, hogy holnap is lesz nap! Hátha az jobban sül el...

2010.09.05. az exfaktorrr

Nem nevezném függésnek...de már második hete szombaton pontban fél nyóckó' a lapos előtt kucorog a család:) A "RTLuxemburgi" tehetségeire figyelek épp, és hú...vannak komoly arcok! A jutyúbon keressetek rá (ha nem zsibbadtatok épp ti is a tv előtt) Vastag Tamás, Janicsák Veronika, Samu Krisztina VAGY illetve ÉS a kihagyhatatlan ellentmondást generáló Király L.Norbert videójára! Fele ilyen hangom lenne, énekelnék éjjel-nappal, örömben-bánatban :) akkora egy áldás lehet még akkor is ha csak egy szűkebb plénum vígságát hozza...pfff ez az én életemből kimaradt. MAJD legközelebb aranytorokkal igyekszem születni és bepótolok MINDENT! 

..ajjaj...felébredt a lányom...ez nem volt nagy alvás. 

Kis kómamancs :) kirobbant, kezembe nyomott egy galambtollat aztán már be is vette a szobáját... 

Holnap ortopédiára megyünk Imikével. Ő most anyáéknál sziesztázik ebéd után, majd megyünk érte, és aztán együtt az apájukért, aki a barátainknál, a barátainkkal kubikol :) 

Holnapra még elő kellene kutatnom a korábbi pes plasmus-os papírjainkat, mert most másik dokihoz megyünk mint eddig. Remélem alaposabb lesz. A gyógycipő helyből kinéz a gyerekemnek, eddig is minden évben kellett legalább egyet csináltatnunk. A lúdtalp önmagában még nem is lenne akkor gáz, de a mozgása rovására megy. Olyan kis esetlenke, a lépcsőn a három éves huga ezerszer nagyobb biztonsággal közeledik. Kíváncsi vagyok mit aszond'. 

Mondjátok, látta valaki az indiánt, vagy azt a vénasszonyt aki a szeptemberi jóidőért felel? Nem vagyok képben ugyan, hogy országosan is ilyen gyatra e a helyzet, de itt egyikük sem jár(t). Még mindig piszok hűvös van, és már a kabátok is teljes joggal, bárki használatára feljogosítva függnek a folyosó végi karzatukon. Ugrásra készen! Kissé elmeháborodottnak éreztem magam, amikor a múlt héten, egy hosszú és hideg esős nap végén magamra öltöttem az egyik téli dzsekimet...de Istenemre mondom, egy jottányi melegem sem volt benne! Pont kellett az a bélelt, anorákolt kabát a jóérzésemhez. De hogy AUGUSZTUSBAN!? Ez a szégyen.... 

Holnap reggel a dokijárat előtt még a félhajléktalanomért is felelek... El kell indítanom őt teljes iratfelszereltséggel a buszhoz, ami a munkaügyibe viszi. Remélem felébred és összekészül szentem időben...nem szeretnék még ébresztő szolgálatos is lenni. Nem részletezném a körülményeket, mert senki sem érdemli meg hogy a keservét, és kínjait a háta mögött mazsolázzam, de nem embernek való az ahogyan él... 

Na jó, mára ennyi. Szép napot és meleg végtagokat mindenkinek!

2010.09.03. Allegra

Tüsszögök orrba szájba, viszket a szemem és az orrom...mi a frászkarikára lettem szenzitív így harmincas magasságokban?! 

Péntek van, megértük ezt is. A hétvége előre láthatólag nem hoz nagy dolgokat, de persze a nem várt történések tudnak a legizgalmasabbak lenni. Most tehát várom a nem vártakat :) 

Korán reggel felpumpált pár ügyfél agyilag. Tegnap egy kollegám segítő kezet nyújtott egy egyedül álló anyának azzal, hogy megpróbálja némi tüzelőhöz hozzásegíteni...ERRRE ma reggel már kettő család itt tobzódik, hogy azt hallották, hogy... NEM egyértelmű, hogy a CSAK NEKED címzett segítő jobb, itt és most nem tud másnak is segíteni? Nem azért mert ők rosszabbak, vagy mert te jobb vagy...hanem azért, mert láthatólag te vagy jelenleg a legnagyobb kakiban, és a szűkös eklézsia ellenére igyekszünk mégis segíteni neked. De mindenkin most nem tudunk...csak a leg-eken. DE így, hogy már mindenki értesült a hírről, hogy "van fa!" neked sem segíthetünk...mert így mivel magyarázzuk meg a többieknek, hogy sajnos most ők épp nem kaphatnak?! Nem könnyű.....nem könnyű! 

... 

Még fél tíz sincs, de már öt ügyfelem volt...sűrű egy nap, ráadásul fél egykor lelépést is tervbe vettem...úgyhogy GO GO GO!

2010.09.01. a dupla szerda

Ma van az a nap amikor ketté kellene szakadnom. Menni fog szerintetek? Inkább meg sem próbálom, jó?

Elvileg negyed tízre jön értem a hivatali autó és megyünk a félhajléktalanomért...remélem nem szelel el és készen áll az indulásra... Aztán ha megérkeztem, bikácsiába kell mennem egy fontos környezettanulmányt megcsinálni, majd elküldeni, aztán ha hazaértem plakátgyártás...és az esetlegesen -ebben a cudar időben- beeső ügyfelekkel még nem is számoltam.