Ismeritek Csukás István versét? Ami a lényeg, és ma hajnalban bevillant ebből:
"Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre"
Hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy a lányom már sorozatdöféseket végez a bal oldalamon miközben könyékig a pólómban gyömöszkodik. Kicsit arrébb tettem volna -ha már átmászott ilyen korán mihozzánk- mert az ágy széle nem az én súlyomnak való kényelmi szint..de ott meg már kezdődött a macipizsamás test...majd az apa. Átvonultam a gyerekszobába és olyan jót aludtam reggelig...mígnem utánam nem jött apa hogy hol vagyok, és fel nem sírt Eszter is ugyan ezen oknál fogva. Nem vagyok kipihenve.
Tegnap elmaradtam, de nagyon tevékennyé fajultak a dolgok. Beindult egy újabb segítő projekt. Reggel még egy AB_ vércsoportú helyi kislánynak kerestünk széles körben vért, aztán amikor lett, folytattuk a daganatos beteg, háromgyermekes anyuka megsegítésével. Az egyház vezetőket sikeresen kértük segítségre, kihelyeztünk pénzgyűjtő edénykéket is és vállalkozókat is megkerestünk. Ma takarítani megyünk kb heten hozzájuk...ettől félek egy kicsit. Nagy a kosz...és nem is újkeletű. Össze kell szednem a gyomromat. MÁS egy nehéz sorsú, rossz körülmények közt élő emberhez bemenni, dolgozni vele...mint kitakarítani a vastagon koszos lakást. DE segíteni akarunk és először bent kezdjük, aztán majd jön a férfimunka kívülről a házon. Kívánjatok szerencsét.
Most mennem is kell, mert megígértem Imikének, hogy idejöhet egy fél órára. én addig még beágyaznék, mosogatnék, fasírtot sütnék és spenótot főznék...hehe. Ez így leírva nagyon nagyképű és röhejes egy órányi tartamra betervezve.
Kezdem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése