Nem is gondoltam volna, hogy mennyire üdítőleg tud hatni, ha rendelkezem mozgástérrel. Kiürült a váró, sehol egy zsák :) Juppppi! Majdnem minden befért a kazánházba a megmaradt cuccok közül.
A tegnapi napon annyira csodálkozok még mindig a jelen idő tükrében :) Egy áldás volt ez a nap! Előtte esett, ma is esik...és tegnap...húúú :) Még egyszer és ezerszer: KÖSZÖNÖM!
Tegnapig a kolleganőm morgott folyamatosan, hogy mi a jó fenének kell nekem ruhaosztanom, amikor csak balhé lesz meg ezernyi teendőt szakít a nyakunkba...egyértelműen negálta magában az ügyet. Aztán amikor látta ő is a beteg anyukát...teljesen megváltozott, és segítőbe csapott át.
Ő mesélte ezt a történetet egyik nap nekem, ki tudja miért:
"Szerencse és szerencsétlenség
Egy kínai példázat egy szegény parasztról mesél, aki kicsiny földjét öreg, kiszolgált lovával mûvelte és ebbõl tartotta el, úgy-ahogy, magát és egyetlen fiát. Egy nap azonban elszökött a lova. Eljött minden szomszédja és sajnálatukat fejezték ki a szerencsétlenség miatt. De a paraszt nyugodt maradt és ezt válaszolta: "Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?" A következõ héten visszatért a lova és tíz vadlovat hozott magával. Újra eljöttek szomszédai és gratuláltak szerencséjéhez. A paraszt viszont megfontoltan így felelt: "Honnan tudjátok, hogy ez szerencse?" A fia befogta a lovakat és a legvadabbon kilovagolt. De a vad ló ledobta és a fiú eltörte a lábát. Minden szomszéd eljött és siránkoztak a szerencsétlenség fölött. De a paraszt most is nyugodt maradt és ezt mondta: "Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?" Nemsokára háború tört ki és minden fiatalt besoroztak. Csak a paraszt fia maradhatott otthon a törött lábával."
Érdekes :)
Egyszer, nagyon-nagyon régen,amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot, igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott. Örült neked.
Az Isten, már akkor hallotta az összes gyermekkori gügyögésedet; látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben, és az első "a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott,és szívesen nézett téged.
Ő már akkor előre látta a durcás sértődéseidet,a toporzékolós kiabálásodat, a barátaid melletti kiállásodat, az első szerelmes pillantásodat...
Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és értette. És minden perced szépségéért előre lelkesedett.
Az Isten jól megfigyelt téged. Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat. Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát, csigolyáid alakját és erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,őszinte szeretetből teremtett neked egy pont a hátadhoz illő keresztet.
Amilyet senki másnak nem adott.Rád nézett az Isten, és tetszettél neki a kereszteddel.Örömmel látta, hogy mindaz amit alkotott jó.
Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád, megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted. Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő és világra jössz,akkor szívesen segít majd Neked, ha kéred.
Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett a kereszteddel együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése