...bár hát-tal nem kezdünk mondatot, most azért teszem mégis, mert fáj a hát-am. A tegnapi zsákhalom betett neki szerintem, de majd ha beindul a nap, ez is beindul.
A tegnapi délután...:) KÖSZÖNÖM az angyaloknak, és a fő-fő felelősnek a hozzánk való jóságát. Eső sehol, verőfény és kisebb kánikula klimatizálta a ruhaosztásunkat. Ennél jobbat senki nem is kívánhatott volna!
Az alkalom előtt folyamatosan azt hallottam innen-onnan, hogy - Na, majd meglátod mekkora balhé lesz! Össze is szoktak ugrani az emberek a ruhákon... SEMMI gond nem volt! Az elején motozó feszkót a jelenlétemmel, beszélgetéssel, fennforgással sikerült elsimítanom az érintettek között, így minden oké lett kettőre. Odajöttek ugyanis már háromnegyed előtt, körbeülték a ruhahalmokat és néhány az erőszakosabbjai közül már finoman elkezdett "stip-stoppolni". A csendesebbjének a szemét ez nagyon bántotta...de félnek amazoktól, így szócsövük lettem, leálítottam. És igen! ezért büszke is voltam magamra :D A későbbi hangulatot -és észrevétlenül ránk szálló békét- nagyban megalapozta egy anyuka érkezése. Az anyuka és férje igen szegényen élnek, három gyerkőccel. Értelmi képességeik nem túl magasak,de a gyerekekről gondoskodott korábban mindig amennyire tehetségéből és a hozott mintából tellett. De év elején nyálmirigy rákot diagnosztizáltak nála. Azóta azt már kiszedték, plusz a fejbiccentő izmát is azon az oldalon, így -rossz ezt mondani- de nem szép látvány...mintha hiányozna onnan egy darab a fejéből.Most már sugarazzák, még 8 alkalom van visszam Tegnap a párjával érkezett a turiba. Alig bírt menni, beszélni pedig sehogy, mert a sugár megégette a nyelvét. A gyerekeknek szeretett volna ruhát... nem volt olyan ember az éppen ottlévők közül, aki ne szólt volna hozzá egy jó szót...vagy ne segített volna megfelelő ruhadarabokat keresni. Épültünk tegnap általa mindannyian. A ma napom is ennek fényében fog folytatódni, nekik szeretnénk segíteni, pénzt gyűjteni mert -ha az előző még nem lenne elég- van még baj...a házuk. Építőanyagot is gyűjtünk nekik, most ehhez kérem az angyalok támogatását!
....
Aztán következett az SZMK. Nem ereszteném bő lére...elnök lettem. No comment, megoldom valahogy.
Este -a jó időn felbuzdulva- felmentünk a sulihoz barátostul. A gyerekek kirohangálhatták, biciklizhették, focizhatták magukat...apákkal együtt a soknapi eső után...és a mai eső előtt...mert ugye már miért is ne esne megint :/
Az erdőtúrán apa talált fekete diót...és megpucolta. Ezt írják róla:
"Burkát gyomor- és bélhurutnál, de főleg barna hajolajak gyártásánál használták."
Erről csak annyit, hogy a kis kitérő végére apa, Eszter és Imike keze is sárgásbarnásfeketés színben pompázott...és pompázik ma is! Majd magyarázkodhatok az óvónőknek...pedig mindennel próbáltam mosni, és a körömkefe sem bújhatott el előlem. :( Szurtospetik! nem bíííírom az efféle koszokat.
Mennem kell, mert Imit anyuék hétre hozzák, addig ébreszteni, összepakolni, ruhát előkészíteni, magamat összekapni nagy feladat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése