...mérsékelt javulással. Pedig még csak szeptember közepe van...mi lesz így a téli zimankóban?
Az otthoni helyzetkép láttán kemény elhatározás született bennem: délután home work! Már nem tudom elnézni a macskahadsereget, ruha halmot és többrétegűen ujjlenyomattal bevont bejárati üvegajtót, ami a lenyomatok és a reggel PONT oda sütő nap együtt hatásának köszönhetően a legtöbb szögből már-már katedrál üvegre hajaz. Gáz. És akkor ez még csak a tűzoltó munka :( nagyon car vagyok háziasszonyságból. Azt hiszem én kampány ember vagyok...de ezt már korábban is megállapítottam. Nagy lelkesedés,nekidurálás...de csak alkalmanként, szükség szerinti akut cél ( mint pölö vendégjárás, nagy ünnepek közeledte..) érdekében. Hahhh...anyukám nem lenne büszke rám.
Csütörtökön esküdni kell a szavazatszámláló bizottságosoknak. Én a kisebbségiben leszek, ahogy négy éve es. De remélem nem olyan hatásfokkal fog zajlani a munka, mint akkor...ugyanis mi nők, nagy vehemenciával beszéltünk (miről másról?) mint gyerekeinkről és szülés élményeinkről. ...mint utólag kiderült, én akkor már köbö 3-4 hetes terhes voltam Eszterlánccal...a nem tervezett babával :) Volt is pánik egy kis ideig! ...de szerencsére -a toxoplazmás rémálmot leszámítva- hamar visszaállt a lelki béke.
Na...most nem szeretnék babát. (Dzsudith nem röhög! Idén nem duhajkodtuk el a házassági évfordulónkat, ugyanis PONT veled áztam Ákost hallgatva ..hehe)
Süt a nap..de ez már stabilan az őszi napocska. Csak fénye van, ereje nem sok...deazé a fűtött szobából bíztató ez a fény is. A fénytelenség a vesztem lesz egyszer, érzem.
Megyek megfogom a dolog végét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése