Már itthon vagyunk, gyerekek száműzettek a hálószobába aludni. Nem volt -mert soha sincs- nagy sikerem az ötlettel, de kitartó vagyok. Egy öt és egy három éves gyereknek nem válik hátrányára a délutáni szunya.
Ortopédia. Nnna, a dokesz azt mondta, hogy a lúdtalp, bokasüllyedéssel az stabilan megvan, írt is gyógycipőt de végre ő már a szilikon sarok-éket is javasolta. Ha a szülő nem annyira tehetős, hogy a gyereknek legalább három gyógycipője legyen...vehet ilyen kis miaszongyát, és teheti ide-oda szükség szerint. Ez a kis bicbac is majd' négyezer forint...remélem azért beválik. A mozgására nem tudott magyarázatot adni...megnézte ülve, guggolva, állva, fekve, hason és háton...de a bokáján kívül nincs semmi gond szerencsére. Kérdezte, hogy nem volt-e oxigénhiányos szülésnél, mert az is kihathat...de én erről nem tudok. Javallta, hogy ha fél év múlva is fennáll a dolog, próbáljunk szerencsét egy fejlődés neurológusnál. A dolgok javulni fognak ! :) HISZEK benne.
Reggel lepapíroztam a félhajléktalankámat, és az önkormi által ügyintézésre kirendelt pénz maradványából adtam neki útravalóul 500 forintot is. Remélem beért a munkaügyibe...még mindig nem vagyok biztos benne, hogy képes önálló ügyvitelre...de majd holnap kiderül. Volt ingyenes jegye ugye a munkaügyhöz, ezért dilemmáztam kicsit, hogy adjak-e neki pénzt, de adtam...mi van ha megéhezik, megszomjazik Pakson? Egy fillér nélkül nagyon vacakul jöhet ki a dolog. REMÉLEM, tényleg remélem,hogy sikerrel járt. Olyan mint egy 56 éves kisiskolás...terelgetni kell.
A héten ruhát is osztottam volna...az idő beleszólt, meg be is szólt...keresztül húzott minden számítást! Már alig bírok moccanni a sok zsáktól.
Kint esik, és ismét beköszöntött a szutyok idők szaka...a hideget bírom, de az esős hidegtől rumbázik az összes porcikám. Aki teheti, annak szép napot, aki pedig nem...az ne feledje, hogy holnap is lesz nap! Hátha az jobban sül el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése