Hosszú volt a tegnapi és mai nap...és minta szünet sem lett volna igazán. Biztos a telihold is bejátszott, de nem sikerült tartalmas pihenéshez jutnom.
A segítő takarításunk úgy vélem jól sikerült. Amikor reggel megérkeztünk, még dübörgött bennem a dilemma a kétség és a félsz, hogy jogunk van-e, szabad-e, a mi dolgunk-e...de amikor már vagy tizedszerre feltettem a kérdést, hogy elfogadják-e a segítségünket...és igennel válaszoltak, belevágtunk. Semmiképp sem akartam tolakodó lenni. A helyzet elég kaotikus volt a lakásban...a reakcióink mégis visszafogottan merészkedtek csak elő, egy egy újabb szemétkupac, ruhahalom alja...vagy koszmennyiség láttán. Azt hiszem átérezte mindegyikőnk, hogy itt most dolgunk van. Küldetésünk :) Többször belefacsarodott a szívem a látottakba....ami -valljuk be- sokszor nem a szegénység, hanem az alacsonyabb igényszint velejárója volt. Így is élnek emberek. Szemétkupac közepén egy olyan lakásban és berendezettséggel ami tökéletesen takaros is lehet és lett is a nap végére. Délután három körül már érezhető volt a családfőn -aki mindvégig segített első szóra mindenben-, hogy már szeretné hazahozni feleségét (elvitettük pár utcányira az anyósához pihenni...nem jó látni senkinek a romokat) és egyébként is...sokan voltunk már, sokáig az ő kis intim szférjukban. És mindenki (!!!! pedig voltunk tizenegyen a közcélú lányokkal együtt) megérezte hogy most van itt a csendes lelépés ideje. Nagyon fáradtan de elégedetten fejeztük be a napot.
Este gyerekeztem kicsit, jöttek pajtások, Imike anyuéknál szállásolta el magát.
Ma délelőtt vidékre mentem pár órára két ügyfélhez, aztán visszatelepedtem (volna ) az irodába relaxálni egy kicsi péntekit, de jött a rendőrfőnök (mer' hozzám ilyenek is járnak ;) hogy a határba találtak egy hajléktalant... intézkedni kéne. Lényeg a lényeg: Került neki meleg ebéd (5 napja nem evett elmondása szerint, és ez látszott is rajta) tiszta ruha, cipő és egy fürdés. Jó helyen dolgozom, nagyon jó csapattal! Itt mindenki az EMBERért dolgozik, és ez jó! A bácsit a rendőrök (akik ez évtől a segítő rendőr projektre kovácsolják át magukat)vitték haza, még buszoznia sem kellett! Happyend ez is.
Amióta visszatértem Bikácsról, szemeztem egy almával, amit még tegnap tettem be vészhelyzetre a táskámba. Finom, pici, ropogósan édes alma. éleztem rá a gyomrom nagyon...de közben el kellett mennem a takszövbe, jött a hajléktalan a rendsőrrel, ruhát és cipőt kerestünk, aztán ügyintéztem. Az alma csendben ült az asztalomon, ahová szem elé tettem, hogy lecsaphassak rá az alkalmas pillanatban. Aztán jött egy anyuka két kisgyerekkel... a karon ülő meglátta az almám. Összetéveszthetetlen követeléssel magáénak akarta, és persze megkapta :) Ennek az almának is küldetése volt tehát...betöltötte!
Megyek lecsót és punyát enni...megfőztek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése