2011-06-30 röpke lepke száll virágra zümmög száz bogár

Már csütörtök van. Nagy a kavarc, hogy mikor-ki vigyáz a gyerekekre és hogy én mikor tudok munkába jutni, így az írásra nem is voltam kapacitálva semmilyen minőségben sem.

Egészségileg már nagyon toppon vannak a minik, se híre se hamva a korábbi gyengeségnek. Ma apjukkal hesszelnek, holnap pedig talán anyumékkal.

Ma reggel rég nem tapasztalt fejgörccsel kellett munkát kezdenem, de egy Advil és egy kis izgalom, aztán már helyre is rázódtam.

Az egyik gondozottunk, aki mindemellett majdnem hajléktalan (minden közmű nélkül lakik havi 27eből a saját házikójában) ma kicsit túllőtte magát Nitromint-al. Felnyomta a tapaszt, aztán -mivel kapott azt is- mint utólag kiderült benyomott egy kis spriccet a nyelve alá a Nitromint spray-ből is.

Biztos ami tuti.

Pár perc elég volt ahhoz, hogy mérhetetlenül alacsony vérnyomással, egy félredőlt, üveges tekintetű, semmire nem reagáló embert találjunk a széken.

Basszus.

A gondozónő kolleganők mosdatták, támasztották, élesztgették, mentőt hívtak...szerencsére nem lett nagy baj. A mentőorvos szerint la háromszoros spray adag tekintetében ez csoda, mert akár meg is fulladhatott volna.

Ilyen izgalmak után ügyintéztem egyet-kettőt aztán megint itt vagyok. Ebédre előkészültem a túrógombóccal, csak kifőzni kell, mert bekevertem a gombit, megpirítottam a morzsát SŐT még a fazekat is kikészítettem a főzéshez, nehogy megakadjon emiatt a folyamat :)

Délután még melózok, aztán estére egy laza fürdésre felugrunk Dunaújvárosba. Öt után lényegesen olcsóbb a dolog, és így négyen 2600-ból ki élményeljük magunkat.

Végül is nyár van...legalább mi ne feledkezzünk meg erről a tényről, ha már az időjárás felelősök fittyet hánynak a dologra.

2011-06-27 megint egy hétfő

Eltelt a hétvége, tartalmasabbnak vártam mint amilyenre valójában sikeredett.

Péntek-ajándékok-vacsora-tortázás. Ez még fáintos is volt, akárcsak a szombat délelőtti turkálózás a gyerekekkel :) Látszik, hogy az én vírem...mindkettő talált magának olyan darabokat, amiket aztán büszkén mutogatott: - én túrtam! :D

Egész nap egyedül voltunk, mert apánk betonozós buliban volt. Ebéd után alvásra küldtem őket a szobájukba, én meg a miénkbe igyekeztem élhető viszonyokat varázsolni. Sorban ébredtek fél óra különbséggel, de egyformán lázasan...innentől betegszoba lett a háló, és nyolcra már úja durmolt mindkettő mini (plusz apjuk is beékelődve közéjük). Az éjszakáról nem mesélnék, mert én alig aludtam egyszer jobbra mértem, aztán balra csitítottam..pfff.

Tegnap aztán a dédis búcsú napjára ébredtünk... ugyanolyan car állapotban. Ügyelet-gyógyszertár (6.900,-!)-dédi-lázcsillapítás kanossza után egész jól sikerült elhúznunk négyig az időt. a kicsik nagyon várták már a búcsút és a kürtőskalács sütést, még lázasan is maradni akartak... Hazafelé Eszter már újra tüzelt,és egy fél rubophennel aludta végig az utat.

Este még velünk aludtak de szerencsére ma reggelre már minden okésnak tűnik...azért az ügyeletes papírral vissza viszem őket a dokinkhoz, és a héten nincs ovi.

ÚTÁLOM a nyári óvodát, mondtam már?!

2011-06-24 tom-tom-tom....pom-pom-pom

Annyi mindenről szerettem volna írni még éjjel, amikor az eget és velőt rázó égi vircsaft felriasztott. Forgolódtam, agyaltam...ilyenkor ez jól megy 0.40 tájt.

Szerettem volna mesélni, hogy szerdán este meghalt az egyik gondozott családomban az anyuka. Akik rendszeres olvasnak, azok talán emlékeznek a tavaly őszi esetre amikoris kitakarítottunk egy rákos anyukánál...na ő az. Meghalt. Itthon. Kínok között, olyan kiabálásokkal hogy a szomszédok is hallották...Pedig aznap voltak Pécsen az orvosnál, aki látva az állapotát simán (és ami a legszomorúbb, gyógyszer nélkül!) hazaengedte. Biztosan más otthon meghalni, de szerintem Mónika a kínok között csak azt szerette volna már hogy ne fájjon végre és legyen már vége ha úgyis úgy kell lennie...

Ma itt voltak bent, az apa és a kislány. Temetést intéznek, én pedig segítek a hivatalos ügyekben. Beszélgettünk, és a kislány vörös szemmel, csendben hallgatott mindent. Ő anyás volt, és egyik napról a másikra nincs, sehol sem található, fel nem hívható az, aki a biztos pont volt az életében. Kilenc évesen ez tragédia, annyira megöleltem volna de nem mertem, mert hol vagyok én az anyukájához képest...? A férje is jelen időben beszélt még róla - a Móni szereti elpakolni jól a papírokat.

A jelen és a múlt határán szédülnek még pár napig, hétig, mire megszokják, hogy az ötösfogat már csak négyes, és valaki menthetetlenül eltünt. Nyomtalanul.

Örökre.

Nagyon nagyon sajnálom őket, ennél a visszafordíthatatlan veszteségnél rosszabb dolog nincs is az életben...ez az apró betűs rész. Fájnia kell annak, aki marad. Aki megy, neki talán már jobb, és újra érti mi miért is történik ebben a nagy kvászban.

Egyébként szülinapom van, "remek" a hangulatom...tom...tom

2011-06-22 szerda

Már csak kettő napom van arra, hogy péntekre gatyába rázzam a lakást, emberi formába hozzam a fürdőt, sütit csináljak és miegymás.

Nem is lenne ezzel gond ha az alap opció az lenne, hogy home worker vagyok...de nem.

Nem tudom, hogy ez más gyerekesnél hogy van,de az oviból hazaérvén a gyerekek programot igényelnek. Lehet ez mamázás, pajtásozás, pancsolás...de kell valami. A valamihez pedig valaki, s mivel az uram mostanában elfoglalt délutánonként, maradok én.

És persze ezzel együtt maradnak a tennivalók is, egyre halmozódó mértékben. Olykor nagyon frusztráló tud lenni egy séta este kilenckor a nappalitól, fürdőn át a konyháig! Nappaliban rajzolás, pepecselés és játék maradékok ruhakupacokkal...amely kupacok a fürdőben folytatódnak a kád mellett tocsogó víz környékén. A konyhában mosogatnivaló halom, kajamaradék, és a kérdés: Mit eszünk holnap?!

Legtöbbször reggelre hagyom a logisztikát, mert este csak nagyon ritkán lelek magamban energiát az efféle őskáosz eltakarításához. Reggel pedig negyed hattól úgyis kezdődik az új nap... :(

Naszóval egyenlőre fogalmam sincs, hogy hogyan és miként sütöm meg azt a két tortát...nagy terveim vannak, de valószínűleg alább kell majd adnom, mert a holnap délutánt színesíti még csirkevágás és kakaspucolás es. Pfff.

Minden kósza energiafoszlányt szeretettel és tárt karokkal fogadok!

2011-06-17 Ha ragyog a szívem, elmúlik a sötétség....

Tegnap este a nagy szilvásgombóc akcióm közepette hallottam fél füllel egy bölcs mondást...basszus fel akartam írni de csupa csiríz volt a kezem.

Valami olyasmiről szólt, hogy melyik dolog a kevésbé fájdalmas...valakivel úgy beszélni, hogy tudod, utoljára beszélsz vele mielőtt elveszíted...vagy az, hogy elveszíted mielőtt utoljára beszélhettél volna vele.

Nem így volt...sokkal ütősebbnek hangzott...francba. Legközelebb össze fogom kenni inkább a telómat ( a modern kor gyermeke a papírra és a tollra már nem is gondol opcióként...jellemző).

A cím arról is árulkodik, hogy Tóth Verát is hallgattam :)

Ma csak arra hajtok, hogy lejárjon a munkaidő. A korábban említett család nem tart igényt a köztemetésre jelen állás szerint, hanem inkább kérnek pénzt valakitől (270eFt) és eltemettetik ahogy illik. Csak azt nem tudom, hogy a havi negyvenvalahány ezres bevételből hogy fognak törleszetni. Nem tudom ilyen helyzetben hogy döntenék...nem tudom egyoldalúan azt mondani hogy baromságot csinálnak, mert ha én lennék ilyen helyzetben és az én családtagomról lenne szó, nekem is mindennél fontosabb lenne az hogy a tőlem telhető legjobbat adjam meg neki utoljára.

De ez amit akarnak nem tőlük telhető...ez sokkal több. És ez lesz majd a bibi.

A hétvégénk csendesnek ígérkezik, rég volt már ilyen. Semmi előre fixált program...jéééééé!

Ma nincs telefonvonalam, így az ügyfeleknek csak jó szót, biztatást, javaslatokat tudtam adni, és visszahívtam őket hétfőre annak reményében, hogy addigra már nem lesz véres a rendszer torka, ügyintézhetünk bőszen.

Pénteken szülinapozás lesz, Esztert és engem ünneplünk. A dologra még javában rá kell készülni, a tortát is magam szeretném megalkotni, mert a cukrászdaiakkal nem arattam nagy sikert már több alkalommal sem. Mindig bennem volt a :"hát ilyet még én is tudnék, és az nem kerülne 4eFt-ba" - érzés. Na, akkor most mutasd meg :) Már csak elő kellene kotornom a tavalyi nagy sláger, az epres tejszínes csokitorta receptjét és módosítanom málnásra.

Megvan! ..és ezért gyorsan be is másolom ide a torta receptet, hogy legalább itt fellelhető legyen akkor is ha a kinyomtatott A/4 formátum már az enyészettel kél nászra.

Málnás csokitorta

Hozzávalók:

1 db 8 tojásos kerek kakaós piskóta tortalap

Krém:

2 csomag vaníliás pudingpor

3 dl tej

25 dkg Ráma margarin

18 dkg porcukor

2 csomag vaníliás cukor

0.5 dl Triple sec likőr

3 dl habtejszín

1 kg málna

Tetejére:

18 dkg étcsokoládé

2 dkg vaj

1.5 dl tejföl

3 dkg porcukor

Elkészítés:

A málnából félreteszünk a díszítéshez, a maradékot áttörjük (kb. 30 dkg).

A pudingból a tejjel és az áttört málna levével a szokott módon sűrű krémet főzünk, majd kihűtjük.

A margarint a porcukorral és a vaníliás cukorral jó habosra kikeverjük, majd kanalanként hozzáadva a kihűlt pudingot, alaposan eldolgozzuk.

A piskótát elfelezzük, az alsó lapot a kapcsos tortaformába helyezzük, és likőrrel meglocsoljuk.

A krémből elkülönítünk a tetejének kenéséhez, a maradék felével megkenjük a lapot, a málnát egyenletesen rászórjuk, majd a krém másik felét is rákenjük. A másik tortalapot ráfedjük, azt is likőrrel meglocsoljuk, majd az elkülönített krémmel megkenjük.

Pár órán keresztül hűtőszekrényben dermesztjük, és csokoládékrémmel vonjuk be.

Ehhez gőz fölött állandó keveréssel simára olvasztjuk a csokoládét és a vajat, majd levéve elegyítjük a tejföllel, és a porcukorral. A félretett málnával díszítjük.

2011-06-16 izé...a közé

El vagyok macskásodva.

Itt ülök egyedül az irodámban és valamilyen állat motoz a fénymásoló alatt. Én ugyan meg nem nézem micsoda. Vagy béka vagy valami bogár...esetleg egér?! Mindenesetre önkéntelenül is visszacsúsztattam lábikómat a klumpába.

Ma reggel a hivatalban kezdtem, egy köztemetést kellett elindítani és rábírni a vezetőséget arra, hogy ez az egyetlen járható útja annak, hogy a néni el legyen temetve. Öt élő gyereke van, és az még talán a kisebb gond, hogy eltemettetni nincs pénzük, mert kint a gatyából a fenekük...de az hogy ötből négyet nem érdekel a tény, hogy meghalt az anyja...vérlázító.

...jajj az állatom egy béka...feltűnt a szemközti sarokban...

Naszóval, bármit is tett a néni, a halálával talán nyerhet némi megbocsátást nem? Ráadásul az összes gyerek kihasználta ahol tudta, szinte nyugdíja sem volt már attól, hogy a kezesként vállalt hiteleket törlesztette utánuk. Senkinek nem kívánom, hogy ide jusson a végén...

***

 A temetéses dolog alakul... Hívtak a hivatalból, hogy emgérkezett a két temetkezési vállalat árajánlata. az egyik 110 a másik 90e Ft-ért temetné el köztemetésben a nénit. Persze az olcsóbb a befutó, felhívtam a lányát hogy tájékoztassam. Erre elküld a legmelegebb égtájakra, egy percen belül legalább hatszor fenyeget meg azzal, hogy kinyír ha el merem hamvasztatni az anyját. Lebök, elvágja, kitekeri az erre alkalmas részeimet. Baszki.

...nem is volt szó hamvasztásról...A "beszélgetést" ami egyoldalú üvöltés volt az ő részéről, úgy zárta le köszönés helyett, hogy -te buzi!

Megértem én a gyászt meg az efféle dolgokat, de azért álljon meg a menet. Így segíts bárkinek is. Reggel még azt sem tudta, hogy hogyan és miből temetteti el, most pedig már az önkormi fizeti helyette, és ezt így kell lereagálni. Hmmm.

Mindenesetre bezártam az ajtómat, nehogy bekocogjon ide egy bökővel még ideje korán, mert akkor engem is temethetnek még a héten.

Már nem vagyok álmos.

***

 Az UVB ma ugye x-tra magas lesz, ezt szajkózta tegnap minden média. Erre a helyi ovisok MIKOR vannak kint az udvaron?! Háromnegyed 12-kor!!!! Annak ellenére, hogy 11 és 15 között a leghúzósabb a helyzet. Basszus.

Ez egy mérgelődős nap, nem kétséges.

Én elhiszem, hogy sokkal kényelmesebb kicsapni az udvarra a kicsiket, szabadon engedni őket és a hangerejüket...de azért ne már na. Az egészségük kellene hogy a legfontosabb legyen, nem?

DE. Ebben nem tűrök ellentmondást.

Nem tudom, hogy megúszom-e a késelést :) :( és azt sem hogy sírjak vagy nevessek rajta. A köztemetés úgy zajlik helyben, hogy az önkormi köztemetői részlege a református temetőben van. Csak ott tudnak ingyen sírhelyet biztosítani, egyházadó mentesen. Ez a 90e Ft arról szól, hogy kiviszik és eltemetik...szertartás nélkül, ezt a családnak kellene odaszerveznie.

Na, szerintem ez a vérkatolikus család ebbe a két momentumba beleőszül. A szerencse az, hogy nem nekem kell közölnöm velük...de persze útba esek a hivatal és a házuk között, úgyhogy még befuthatnak.

Nem akarom.

2011. nyár Baráti kör

2011-06-10 hümmentések

Rég tartottam ekkora szünetet. Látszik, hogy nem vagyok a top 10-ben.

A másik naplóban megígértem, hogy mesélek az egy hete megesett eleget vedelt gyerekecske esetéről.

Történt ugyanis, hogy az Úr 2011. évének június havának 3-4-5 napján a nehéz financiális helyzet ellenére gyerek és falunapok kerültek megrendezésre minálunk.

Az óvodai SZMK a hagyományaihoz híven felnyergelte pár széles hátú szülőjét és kivonult lángost sütni az éhes tömegeknek, akiket megérintett az igen gyér programzat, igen enyhe szele.

Pénteken kettőtől hatig másodmagammal és a pékkel álltam helyt épp, amikor egy sütési szünetben elvittem manókat arcfestésre. Szépek lettek, Imi némiképp ijesztő is a shrek és hulk eleggyel, de nem ez a lényeg a sztoriban. Épp elhagynánk az arcfestős terepet, amikor a wc-ből kirobban egy apuka, kezében egy eszméletlen gyerekkel. Kivitte a fűre, lefektették stabil oldalba és gyűlt körötte a tömeg. Én is odaértem a minikkel és megérdeklődtem mizu? Eőször azt hittem elájult csak a melegben a kicsi fiú (mert az!!!!!) de aztán kiderült hogy éppen hullarészegnek tetszik lenni. Na itt előbújt belőlem a családgondozó...gyerekeket némi bámulás után lepassz apának, telefon mentőknek, gyűlő alsós tömeg elhessintése, és a gyereket istápoló ápolónő magasztalása következett. A kissrác merev részeg volt konkrétan! Nagyon rossz állapotát látva, még az is megfordult a fejünkben hogy nem bírja ki míg kiért a mentő...megérkezett közben anyukája is aki egy nagyon beteg asszonyka. Pont ez hiányzott neki.

Kortársak persze, akik között voltak azok, kik segítettek szóval, biztatással a gyereknek maga alá részegedni... q-vára bírtak ott somolyogni meg suskusolni. Nem tudom mi lenne a megfelelő megoldás arra, hogy megértessük velük: az életükkel játszanak!

A mentő jött elvitték, gyomormosás, infúziók és már hétvégén újra kint rúgta a port a játszótéren. Mert még gyerek.

HOVA tart így a világ?

...én Bikácsra...úgyhogy ha nem akarok integetni a busznak, mennem kell!