fagyosszentek hava

Elment majdnem az összes iskolás a faluból ma a nagy kirándulásra. Paraanya persze egészen addig finom gyomorgörccsel gondol a gyerekre míg az le nem száll délután 5 körül a buszról. Jajj de messze van az még... Nem ismeretlen Imifiúnak a szitu, hogy kirándulás, erdőjárás...nem ettől parázok, mert talán tud viselkedni, csak a társas facilitáció (behatás, ráhatás...) mint olyan, nemtom' mit vált ki belőle. Azt, hogy esetleg elhagy valamit letojom, csak ő hazaérjen egyben.
Nagyon fel voltak pörögve a kisemberek amikor felkászálódtak gyerektömegként az öt nagy buszra. Nem irigylem ma (sem) a pedagógusokat.

A fogam továbbra is megadja nekem ami jár...most már annyira hogy az arcüregem is belesajdul. Hétfőre bejelentkeztem a dokinőhöz, sutba dobva minden előzetes megbeszélést és elvet arról, hogy ráérünk erre még. Vígan várom a szurit, és boldogan nyálcsorgatva zsibbadok, csak ne fájjon már.

Ma délután Eszterlánc sem alszik az oviban, mert ballagnak a nagyok. Ő szerencsére nem :) van még egy évnyi játék előtte. Jövő ilyenkor már bőszen fogja várni a sulit reményeim szerint, de most még említést sem tesz az intézményről. A babák és a macskák kötik le  a mindennapjait. Sokszor már sajnálom szegény kis bolhafészkeket, mert a két gyerek agyon szereti őket. Az sem segített a helyzetükön, amikor elbújtak a kutyaólba Negro mögé, mert azt a tetőt amit le lehet emelni egy ólról, azt le is fogják emelni az apró gyerekkezek, és akkor volt búvóhely, nincs búvóhely. Szombaton megyünk a lány kutyusért Homokmégyre...még nem tudják, majd a reggeli indulás után megmondjuk hova megyünk :)  Remélem Negi gyorsan befogadja a macskaklánba a kiscsajt.

Hideg van. Holnap június, és a napi csúcshőmérséklet 17 fok. Milyen jó, hogy bő egy hónapja Imiapu nem engedett a nyöszörgésünknek amikoris a hirtelen jött kánikulában a gyerekekkel szerettük volna már felállítani a medencét... ki gondol ebben a fagyban csobbanásra?

Sej, ráérünk arra még.

május végi egysmás

Ma is bőséges aranyeső zúdul a nyakunkba. Még egy napig tart a hónap, és a csapadék amit ránk ereszt ugye, aranyat ér.
Ez a hetünk amolyan kis kellemes, mert Imiapunak éppen Pakson van munkája. Később megy, hamarabb jön, sokkal többet lehetünk együtt. Tegnap ennek örömére a nagy családi összefogás jegyében kiásták apuéknál a szennyvíz bekötés helyét és lefektették a csöveket is, majd temetkeztek is gyorsan az eső előtt. Este kilenc után esett haza, addigra a gyerekek már ágyban voltak. Imifiút hazaparancsoltam korábban - mert azért egy elsősnek iskolahéten korábban fellövik még a pizsit- , de így is nagyon szét volt már esve mert ő is végig dolgozta bőszen  gyermeki képességeihez mérten a délutánt..

Mi csajok otthon maradtunk a nagy munka ellenére, mert Eszterhez jött Lili. Gondoltam, hatkor majd átmegyünk mi is, de közbeszólt a természet és az emésztőrendszerem, mert olyan gyorsléptékű béltisztuláson estem át röpke két óra leforgása alatt nyolcszor, (!!!!) hogy győztem csak kapaszkodni a fajanszba. Basszus, még a fogam is elfelejtett fájni nagy hirtelen, pedig a délelőttömet Panadollal, és pálinkás öblögetéssel éltem túl... Rám jár a rúd.

Ma reggelre Imifiú jobb szeme viszketett...és nemtom hogy a dörzsöléstől-e, de...rózsaszín árnyalatban csillogott. A holnapi, általunk egyáltalán nem preferált össz. iskolai, esőben is kötelezően lebonyolítandó erdei iskolába tervezett gyereknapi kirándulás tekintetében, most virágesővel köszönteném a csipa vírust. Apropó lehetne a maradásra, ugyanis fogalmam sincs hogy hogyan öltöztessem fel úgy a gyereket, hogy az eső verte fűben, fák és bokrok között ne legyen cseppfolyóssá a zoknija és a nadrágja az első fél óra után. Agyament ötlet...és ráadásul aki nem megy annak indokra és igazolásra való tekintet nélkül igazolatlan a napja. Vaze.
Mennem kell, ovis búcsúztatás lesz a csoportunkban, mert az öregóvónéni elmegy nyugiba. Nem sok kedvem van a "bulihoz" mert a drága szülők egy klikkje megint feszkót szított. Jópofizáshoz most nincs gyomrom még annak ellenére sem, hogy tegnap belapátoltam magamba jópár széntablettát roborálás gyanánt.

Nyiff és nyaff

Jajj de megviselnek ezek a jövős-menős frontok mostanában. Ma reggelre sikerült megint egy olyan anyaállati öt percet kerekítenem, hogy na. Csodálom, hogy ezek után a gyerekeim tudnak még szeretni...

A lakás romokban. Szélmalomharcot vívok az elemekkel, de éppen már harcolni sincs erőm. Úgy érzem, hogy az otthon töltött időm 50%-a takarítás 10%-a nevelés a maradék pedig az alvásé. Gyalázatos. Nem hiszem hogy erről kellene szólnia az életnek...vagy lehet hogy ma megint túl sötét szemüveget vettem fel?

Imiapu dolgozik, ma megint Foktőn. Nagyon nem szereti már ezt. Ha én "aligéletről" beszélek, akkor mit szóljon ő, aki jóformán itthon sincsen. Nyitottak vagyunk a változásokra, csak kopogtatnának már. HISZEM hogy jobb lesz egyszer...ha más nem majd akkor ha véget ér a hátralevő 6 szűk esztendőnk. Akkor jár le ugyanis a lakáshitel egyik része, és a zsebünkben maradhat némi forint...siralmas.

Mondom hogy ma nem vagyok jó passzban. Hamarosan majd nyavalygok másról is, csak győzzétek kivárni! :)

én a renittens

 

Tudom, nagyon sok időt kihagytam már...de okkal. Most egyenlőre ezt még nem fejteném ki bővebben, majd talán a jövő héten, jó? Teljesen egy célra vagyok fókuszálva, és mindennemű egyéb benyomás csak jött és ment, nyomot se hagyva se bennem se papíron.

A héten hangyainvázióm is van itt az irodában. Kezdték és folytatták az asztalon, és az akták között a fiókban. Nem tudom mit kerestek drágáim, mert a jó régi "zsíros" aktákat nem is ott tartom, mindenesetre motoztak bőszen. Ma reggelre a komód tetejére menekített gyümölcslevemet kerítették be...csak remélni merem hogy a jövő hét elejére tudatosul bennük: itt semmi rágnivaló nincs az én idegeimen kívűl.

A hétvégén megszülinapoztuk apát. Az idő szerencsére kitartott (vagy ezt már írtam?), olyan szépen felállította a gyerekekkel a pavilont, hogy na. Sáska módjára pusztítottuk anyu fenséges gulyáslevesét, de még így is három család abból ebédezhetett másnap. Aztán következett Ádám sógor lángosa...erről csak annyit, hogy álmaimban létezett eddig csak ilyen lángos, ... nomeg a paksi piactéren. Le a kalappal! Vastag, pont elég sós, pont elég piros és foszlós...nyamm.
Jah...éhes vagyok. A mamiknak most éppen fánkot sütnek a kolléganőim, de azt valahogy nem kívánom. Sós napom van.

Ma van lánykánk nevenapja. Estére időzítettem a köszöntés, hogy jól egybegyűljünk. Tegnap vettem neki egy namtomhányadik barbieforma, de tündérszárnyas babát, és a kedvenc édességét, a csokis banánt. Bár ez így ebben a formában, hogy "kedvenc édesség" nem egyértelműen lefektethető kategória a csajnál, mert kincsem olyan mint Gombóc Artur, aki a kerek, a szögletes, a lyukas és mogyorós csokoládét éppannyira preferálja, akárcsak az összes többit. Már most édesség függ Ő.
Imikének tegnap volt egy kellemes élménye a suliban. A másodikos tanárnéni áthívta őt és Zsombit magukhoz, hogy mutassák meg a másodikosoknak, hogyan olvas egy elsős. A végén jól meglettek dícsérve, hogy ügyesebbek mint a "nagyok". Olyan büszkén mesélte, hogy még. Ma kapják meg a tegnap írt írásdolgozatot is...kíváncsi vagyok mennyire hatott a : "- ne siess, olvasd át akár hatszor, ne akarj első lenni..." kezdetű (és végű) rigmusom. :)

Apánk írásbelisége sikerrel zárult. Elvileg mindenből megvan a talpas jegy minimum. Június közepén még egy laza szóbeli, aztán éretté nyilváníthatjuk.

Jajj...ez a fánk illat. Mennem kell, igyekszem sűrűsödni!

banyafog és trópusi vihar

Jó rég voltam már itt, ezen a héten szinte át-levitáltam, mert szerda óta lényegében nem dolgozom.

A szerdai nap az ovis Anyuszínház jegyében telt. Bogyó és Babócát adtuk elő a csimotáknak, és én a három (!) mondatommal nagyon könnyeden vettem az akadályt. Volt bőven időm kitekinteni, rájuk mosolyogni, fülig vörösödni. Nagyon édik voltak. a gyereknap egyben az ovi névadója is volt, így mostantól a Szivárvány óvoda a szomszédunk. Volt itt szivárvány torta, szivárványos mese, szivárványos (anyuk pirografálta) nyakbavaló, szivárvány muffin, szivárványos játék, és szivárványos lufiköteg is. Ez utóbbit...mind az 5 köteget az ovis csoportok eresztették szélnek lufiposta gyanánt...és láss csodát tegnap már Hartáról telefonáltak is, hogy odaért! Átszelte a Dunát :)

Csütörtökön fogorvosnál jártunk. Eszter le.banyásították azzal, hogy a régóta kiálló metsző fogát egy szemvillanás alatt kivarázsolta a doktornéni. Nekem fogkőtlenítés volt csak, majd máskor belebonyolódhatunk jobban.

A csütörtököt és a pénteket Eszter köhögésének apropóján hesszeltük bónuszban itthon végig. De jó is volt megtoldani az egyébként is long weekendet. Persze az elszánt ügyfél itthon is megtalál...

Aztán tegnap délután a beígértek szerint leszakadt az ég. Az első kört (jó 40 percig) végig néztük Imikével, mert nem volt semmi ahogy tolta neki az égi sereg. Eszter közben Adéllal modellkedett a gyerekszobában....őket nem kötötte le holmi vihar, amikor a szerepjáték impulzusaival hadakoztak. Estére kelvén azonban megérkeztek a pokol fellegei egy szemvillanás alatt befeketítették az eget, és olyan sűrűn villantottak, akár az Oscar gálán. Ma meg süt a nap, és bújnak a gombák. Éljen a nyár!
Minden reményem a holnapi napban van, mert Imiaput ünnepeljük a kertben. És itt a helyszín a leggyengébb láncszem az előzmények tekintetében. Nagy családi összeröff gulyáslevessel és tárcsán sült lángossal...nomeg tortával, nyamm.
Apropó torta. Apánk most dolgozik, gyorsan meg kell sütnöm a tésztát....Szép nyárelőt mindenkinek!

Az ingek hete...

Ehhez a héthez kellett egy Anyák napja és egy felnőtt maturandus, aki a munkásruhát sutba dobva ingujjra váltott. Nem vagyok én ehhez szokva kérem, az én uram mester ember nem pedig fehér galléros...minden napra friss vasaltat kellett produkálnom a reggeli indulásra. :) De olyan fess volt a szentem, hogy már csak ezért megérdemel egy talpas jegyet ! Legyűrte a magyart, matekot, törit és ma az angolt is...elmondása szerint görbülettel. Annál több nem is igazán kell ebben a korban, hiszen nem főiskolára készül, csak lyukakat tömít az előtanulmányok sorában.

A másik ingesem ugye a nagyfiú, aki a hetet azzal indította, hogy hétfő délután megríkatott engem és a mamákat. Nagyon szépen verseltek mindannyian! Félkörben álltak, és egyenként léptek elénk...PONT velem szembe, tőlem 2 méterre volt az X a padlón. (Bennük volt a faktor!) Szegénykéim mondták amit megtanultak, közben mindegyikük zavartan ütközött meg rajtam, ahogy az egyik zsepit nyomtam el a másik után. Gondolták: öregség-hülyeség! Sajnálom, de nem tudtam megállj!-t parancsolni a patakoknak megint...valami van.
Egyébiránt tegnap gyermekünk megkapta ez első négyesét. Hogy ez mekkora lelki trauma volt neki...szín ötös szeretett volna lenni, és sokkal jobban fennakadt ezen a kis botláson mint illdomos. Nekem elmondta, de másnak nem akarta...alig tudtam meggyőzni róla, hogy nincs semmi baj, majd legközelebb jobban figyel, és akkor úgy megy ahogy szeretné...Pfff. Egyenlőre nagyon maximalista.

Eszterem meg tiszta seb. Hétfőn volt asszem, hogy az utcán játszottak....öten. Egyszercsak kiabálnak, hogy menjek mert lányka beleesett az árokba. Szokásos paraanya-mód kiloholtam, az első kép:
A gyerekek a szomszéd mély árkának a partján állnak sorban, és egy irányba néznek - lefelé. A gaz akkora volt, hogy én semmit nem láttam, Eszter pedig egy hangot nem szólt...szokásomhoz híven ugye falra festettem már minden eshetőséget, mert ahogy a "gödör" szélén csendben álltak...az olyan morbid volt. SŐT még közben meg is szólalt valamelyik fiú: - nem tud mozogni...! Nos mire megtettem a több száz méteresre nyúlt, tíz lépéses utamat kikészültem kicsit, de a látványtól inkább nevettem mint sírtam. Lányunk ugyanis a méteres gazban fekve épp egy gazvirágot gyűrögetett nagy nyugodtan, és onnan nézett fel a szánakozóira, villantva karcos térdsérülését, és várva az őt megmentő ANYÁT. Kis számító :)
Amióta a jó időben a nadrágok és pólók "összementek" több a  szabad bőrfelület, amit ő bőszen ki is tesz az elemeknek. (Cipeli a kutyát, macskát....amit utóbbi olykor karom nyomokkal honorál., Imi biciklijén teker, árkot mászik, a hintán akrobatáskodik...csak meg nem áll.) Minden reggel elhatározza, hogy ha hazajön, akkor ő "babaházazik és barbizik", de persze nyáridőben erre alig jut szabadidő a sok kinti teendőtől.

Megint lesz "szeretetcsomag", júniusban így oszthatok. Hat idézőjeles HURRÁ! (hogyénmá' semminek sem tudok örülni, ugye?)

Statisztikai mifene

Nézegettem a blog statisztikáját, mely szerint van olvasóm Amerikából (az egyik Te vagy olykor Gabi, vagy Mariann tudom!), Oroszországból, Németországból ééééés valaki idetévedt Indiából is egy gyors átlapozásra :) de valszleg nem sokat értett belőlem, mert egyszeri meetinget eszközölt csak ki a tanyán.

	..ha netán visszatérnétek külhoni barátaim:

a cél

 

„Az érzés, az akarás, a vágy - időbeliek. 

Amikor ez megszűnik, utad céljára találsz.”

 

az első halál

 

...az elsőként bevackolt kismacska már a múlté. Pár napja már nyilvánvaló volt, hogy olyan fejlődési rendellenessége van, ami miatt életképtelenné válik hamarosan. A gerince úgy meg volt tekeredve, hogy a kis feje szinte teljesen hátrafordult állapotban volt folyamatosan...kicsavarodva.
Mi soha nem ölünk állatot. Se.
De most muszáj volt tenni valamit, hogy elejét vegyük a későbbi szenvedésnek. Én képtelen lettem volna bármire...más sem "vállalta" így apánkra maradt, hogy segítsen rajta...amikor aztán bejött, onnantól szinte alig szólt egy szót, és úgy aludt el, hogy ez járt a fejében. :(
A gyerekeknek azt mondtuk, hogy elaludt reggelre...de persze a mi lelkiismeretünk ettől sem jobb. Imifiún jobban látszott hogy megviselte,  Eszter pedig kérdésekkel árasztott el...szépen sorban megfeleltem józan ésszel a - honnan tudta apa, hogy meghalt? - hova lett eltemetve? - mit szólt a Hómancs? - de ugye a többinek nincs baja...? kérdésekre.
Belegondolni is rossz, hogy milyen lesz majdan nekik az első emberi veszteség.