...az elsőként bevackolt kismacska már a múlté. Pár napja már nyilvánvaló volt, hogy olyan fejlődési rendellenessége van, ami miatt életképtelenné válik hamarosan. A gerince úgy meg volt tekeredve, hogy a kis feje szinte teljesen hátrafordult állapotban volt folyamatosan...kicsavarodva.
Mi soha nem ölünk állatot. Se.
De most muszáj volt tenni valamit, hogy elejét vegyük a későbbi szenvedésnek. Én képtelen lettem volna bármire...más sem "vállalta" így apánkra maradt, hogy segítsen rajta...amikor aztán bejött, onnantól szinte alig szólt egy szót, és úgy aludt el, hogy ez járt a fejében. :(
A gyerekeknek azt mondtuk, hogy elaludt reggelre...de persze a mi lelkiismeretünk ettől sem jobb. Imifiún jobban látszott hogy megviselte, Eszter pedig kérdésekkel árasztott el...szépen sorban megfeleltem józan ésszel a - honnan tudta apa, hogy meghalt? - hova lett eltemetve? - mit szólt a Hómancs? - de ugye a többinek nincs baja...? kérdésekre.
Belegondolni is rossz, hogy milyen lesz majdan nekik az első emberi veszteség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése