Tudom, nagyon sok időt kihagytam már...de okkal. Most egyenlőre ezt még nem fejteném ki bővebben, majd talán a jövő héten, jó? Teljesen egy célra vagyok fókuszálva, és mindennemű egyéb benyomás csak jött és ment, nyomot se hagyva se bennem se papíron.
A héten hangyainvázióm is van itt az irodában. Kezdték és folytatták az asztalon, és az akták között a fiókban. Nem tudom mit kerestek drágáim, mert a jó régi "zsíros" aktákat nem is ott tartom, mindenesetre motoztak bőszen. Ma reggelre a komód tetejére menekített gyümölcslevemet kerítették be...csak remélni merem hogy a jövő hét elejére tudatosul bennük: itt semmi rágnivaló nincs az én idegeimen kívűl.
A hétvégén megszülinapoztuk apát. Az idő szerencsére kitartott (vagy ezt már írtam?), olyan szépen felállította a gyerekekkel a pavilont, hogy na. Sáska módjára pusztítottuk anyu fenséges gulyáslevesét, de még így is három család abból ebédezhetett másnap. Aztán következett Ádám sógor lángosa...erről csak annyit, hogy álmaimban létezett eddig csak ilyen lángos, ... nomeg a paksi piactéren. Le a kalappal! Vastag, pont elég sós, pont elég piros és foszlós...nyamm.
Jah...éhes vagyok. A mamiknak most éppen fánkot sütnek a kolléganőim, de azt valahogy nem kívánom. Sós napom van.
Ma van lánykánk nevenapja. Estére időzítettem a köszöntés, hogy jól egybegyűljünk. Tegnap vettem neki egy namtomhányadik barbieforma, de tündérszárnyas babát, és a kedvenc édességét, a csokis banánt. Bár ez így ebben a formában, hogy "kedvenc édesség" nem egyértelműen lefektethető kategória a csajnál, mert kincsem olyan mint Gombóc Artur, aki a kerek, a szögletes, a lyukas és mogyorós csokoládét éppannyira preferálja, akárcsak az összes többit. Már most édesség függ Ő.
Imikének tegnap volt egy kellemes élménye a suliban. A másodikos tanárnéni áthívta őt és Zsombit magukhoz, hogy mutassák meg a másodikosoknak, hogyan olvas egy elsős. A végén jól meglettek dícsérve, hogy ügyesebbek mint a "nagyok". Olyan büszkén mesélte, hogy még. Ma kapják meg a tegnap írt írásdolgozatot is...kíváncsi vagyok mennyire hatott a : "- ne siess, olvasd át akár hatszor, ne akarj első lenni..." kezdetű (és végű) rigmusom. :)
Apánk írásbelisége sikerrel zárult. Elvileg mindenből megvan a talpas jegy minimum. Június közepén még egy laza szóbeli, aztán éretté nyilváníthatjuk.
Jajj...ez a fánk illat. Mennem kell, igyekszem sűrűsödni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése