Ehhez a héthez kellett egy Anyák napja és egy felnőtt maturandus, aki a munkásruhát sutba dobva ingujjra váltott. Nem vagyok én ehhez szokva kérem, az én uram mester ember nem pedig fehér galléros...minden napra friss vasaltat kellett produkálnom a reggeli indulásra. :) De olyan fess volt a szentem, hogy már csak ezért megérdemel egy talpas jegyet ! Legyűrte a magyart, matekot, törit és ma az angolt is...elmondása szerint görbülettel. Annál több nem is igazán kell ebben a korban, hiszen nem főiskolára készül, csak lyukakat tömít az előtanulmányok sorában.
A másik ingesem ugye a nagyfiú, aki a hetet azzal indította, hogy hétfő délután megríkatott engem és a mamákat. Nagyon szépen verseltek mindannyian! Félkörben álltak, és egyenként léptek elénk...PONT velem szembe, tőlem 2 méterre volt az X a padlón. (Bennük volt a faktor!) Szegénykéim mondták amit megtanultak, közben mindegyikük zavartan ütközött meg rajtam, ahogy az egyik zsepit nyomtam el a másik után. Gondolták: öregség-hülyeség! Sajnálom, de nem tudtam megállj!-t parancsolni a patakoknak megint...valami van.
Egyébiránt tegnap gyermekünk megkapta ez első négyesét. Hogy ez mekkora lelki trauma volt neki...szín ötös szeretett volna lenni, és sokkal jobban fennakadt ezen a kis botláson mint illdomos. Nekem elmondta, de másnak nem akarta...alig tudtam meggyőzni róla, hogy nincs semmi baj, majd legközelebb jobban figyel, és akkor úgy megy ahogy szeretné...Pfff. Egyenlőre nagyon maximalista.
Eszterem meg tiszta seb. Hétfőn volt asszem, hogy az utcán játszottak....öten. Egyszercsak kiabálnak, hogy menjek mert lányka beleesett az árokba. Szokásos paraanya-mód kiloholtam, az első kép:
A gyerekek a szomszéd mély árkának a partján állnak sorban, és egy irányba néznek - lefelé. A gaz akkora volt, hogy én semmit nem láttam, Eszter pedig egy hangot nem szólt...szokásomhoz híven ugye falra festettem már minden eshetőséget, mert ahogy a "gödör" szélén csendben álltak...az olyan morbid volt. SŐT még közben meg is szólalt valamelyik fiú: - nem tud mozogni...! Nos mire megtettem a több száz méteresre nyúlt, tíz lépéses utamat kikészültem kicsit, de a látványtól inkább nevettem mint sírtam. Lányunk ugyanis a méteres gazban fekve épp egy gazvirágot gyűrögetett nagy nyugodtan, és onnan nézett fel a szánakozóira, villantva karcos térdsérülését, és várva az őt megmentő ANYÁT. Kis számító :)
Amióta a jó időben a nadrágok és pólók "összementek" több a szabad bőrfelület, amit ő bőszen ki is tesz az elemeknek. (Cipeli a kutyát, macskát....amit utóbbi olykor karom nyomokkal honorál., Imi biciklijén teker, árkot mászik, a hintán akrobatáskodik...csak meg nem áll.) Minden reggel elhatározza, hogy ha hazajön, akkor ő "babaházazik és barbizik", de persze nyáridőben erre alig jut szabadidő a sok kinti teendőtől.
Megint lesz "szeretetcsomag", júniusban így oszthatok. Hat idézőjeles HURRÁ! (hogyénmá' semminek sem tudok örülni, ugye?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése