Elment majdnem az összes iskolás a faluból ma a nagy kirándulásra. Paraanya persze egészen addig finom gyomorgörccsel gondol a gyerekre míg az le nem száll délután 5 körül a buszról. Jajj de messze van az még... Nem ismeretlen Imifiúnak a szitu, hogy kirándulás, erdőjárás...nem ettől parázok, mert talán tud viselkedni, csak a társas facilitáció (behatás, ráhatás...) mint olyan, nemtom' mit vált ki belőle. Azt, hogy esetleg elhagy valamit letojom, csak ő hazaérjen egyben.
Nagyon fel voltak pörögve a kisemberek amikor felkászálódtak gyerektömegként az öt nagy buszra. Nem irigylem ma (sem) a pedagógusokat.
A fogam továbbra is megadja nekem ami jár...most már annyira hogy az arcüregem is belesajdul. Hétfőre bejelentkeztem a dokinőhöz, sutba dobva minden előzetes megbeszélést és elvet arról, hogy ráérünk erre még. Vígan várom a szurit, és boldogan nyálcsorgatva zsibbadok, csak ne fájjon már.
Ma délután Eszterlánc sem alszik az oviban, mert ballagnak a nagyok. Ő szerencsére nem :) van még egy évnyi játék előtte. Jövő ilyenkor már bőszen fogja várni a sulit reményeim szerint, de most még említést sem tesz az intézményről. A babák és a macskák kötik le a mindennapjait. Sokszor már sajnálom szegény kis bolhafészkeket, mert a két gyerek agyon szereti őket. Az sem segített a helyzetükön, amikor elbújtak a kutyaólba Negro mögé, mert azt a tetőt amit le lehet emelni egy ólról, azt le is fogják emelni az apró gyerekkezek, és akkor volt búvóhely, nincs búvóhely. Szombaton megyünk a lány kutyusért Homokmégyre...még nem tudják, majd a reggeli indulás után megmondjuk hova megyünk :) Remélem Negi gyorsan befogadja a macskaklánba a kiscsajt.
Hideg van. Holnap június, és a napi csúcshőmérséklet 17 fok. Milyen jó, hogy bő egy hónapja Imiapu nem engedett a nyöszörgésünknek amikoris a hirtelen jött kánikulában a gyerekekkel szerettük volna már felállítani a medencét... ki gondol ebben a fagyban csobbanásra?
Sej, ráérünk arra még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése