Belépés után többször is le kellett csekkolnom jól látom e azt a tényt, hogy utoljára februárban jutottam ide. Assssztaaaa! Fél évet elpöccintettünk csendben...
Most már nyár van NYÁR! Ahogy illik. Lassan két hete tombol újra a kánikula egyre magasabb rekordokat döntve. A fű már roppan a lábunk alatt, a medence harminc fokos átlaghővel bír, a deo stiftek és mosógépek pedig rendületlenül dolgoznak azon hogy szalonképesek maradjunk. Vagány. A nyári szünet jobb nem is lehetne...ha a kiccsalád a vízparton vert volna tanyát ezekre a hónapokra. Ami persze nem így történt...itthon vagyunk erősen, 10-15 óráig a falak és egymás társaságára utalva. Két cseperedő iskolással ez nem egyszerű...egy örökmozgó másfél évesről nem is szólva :)
Emmus ugyanis már egyre nagyobb odafigyelést kíván. Fut...mit fut...szalad ha épp meglépni támad kedve, és már az ajtó sem akadály. Gyerekzárasok lettünk bent és utcafronton is, mert bizony simán kiszökik ha túl szűk már idebent. Rendszeres reggeli elfoglaltsága lett hogy a hajnali hűvös levegőt beengedő szúnyoghálóson kisurran amúgy egy szál bodyban, mezítláb és a gumihintára felkapaszkodva hintázik széles vigyorral a reggelire váró eb és macskák körében. Kis Maugli :)
A nagyok meg mindeközben ooooolyan fáradtak hogy dőlnek jobbra és balra. Őket már sokkal nehezebb szórakoztatni úgy, hogy közben délelőtt még főzni is illdomos. Imi kiolvasta már a kötelezőnek feladott VUK-ot, most már második körön nyomatom vele, mert nem voltam elájulva attól, hogy mennyi tartalom csapódott le benne. Biztos ami tuti, frissítsen. Eszternek ilyen jellegű kötelezettségei még nincsenek, de neki az olvasás nem is bünti, úsznak a könyvek az ágya körül, mert mindig beleolvas ebbe is abba is.
Hihetetlen hogy egyik 4 a másik 2 osztályos lesz már szeptemberben...
Az idei nyár nagy projektje - ami a bürokrácia miatt már augusztusba csúszik és őszivé növi ki magát- az építkezés. Újra elérhető ugyanis a Szocpol, ami már CSOK, és ezzel a piciny segítséggel bővítkezésbe fogunk. Kinőttük ugyanis a házat mint Sün Balázsék... Két szoba fejben, tervben, engedélyekkel, indulásra készen. Már csak az OEP MÁK és sulis igazolás kell arról hogy igenis van három gyerek aki a miénk és járnak suliba (máraki) de mi sem vagyunk notórius munkakerülők eközben... Fincsi egy procedúra ez, és nem is rövid. Imifiú már azóta az első ásónyomot várja a szobája alapjában mióta kitavaszodott, talán hamarosan eljutunk idáig is. Apánk, hogy gyorsítsa az átalakítást, már a konyha és a nappali magasságában esedékes áthidaló cseréket, fal kivételeket lerendezte.csak az utolsó simítások vannak hátra a gipszkarton helyreállításával. Ezekben a hónapokban egyébként iszonyat magas lett magamhoz képest a (látható) kosz tűrő képességem. Elképzelhetetlen mértékű finom por szállt ide, szállt oda...a szőnyegek egy része is felcsavarva már hosszú hetek óta...alkalmazkodunk. Tiszta felüdülés lesz ha elkészülünk... és újra ura leszek a káoszunknak.
Emma mocorog...meleg van és világos...most ennyi fért a hajnalba.
