Ma szülői értekezletre megyek az oviba, talán még SZMK-zás is lesz. Elnököt kellene választanunk...remélem lesz önként jelentkező, és nem engem dob be az óvónéni a közösbe. Én szívesen lennék al-, vagy másod- poszton...ha lehet.
Délelőtt a főnöknőnk kicsit szerette volna megcsiholni azt a tüzet a gázkazán körül DE -ahogy azt reggelibe épp írtam- a ruhászsákok útját állták. Mivel azonban áztunk-fáztunk már eleget, gondoltunk egyet Edit kolleganőmmel, és félrebirkóztuk a több mázsányi halmot. Persze apránként, zsákról-zsákra haladtunk a poros tömegben, de végül is elérhetővé tettük a kazánt :) Most már langy az idő...én meg kiplakátoltam, hogy csütörtökön ruhaosztás. Csak ne essen...
Hétvégén Ákos. Még nem vagyok ráhangolódva, majd ott, helyben...bár uram nem jön. Ketten megyünk csajosan (igaz Dzsudith?)...a pasik otthon vigyáznak egymásra, és a minikre. Remélem az apák nem dőlnek a kardjukba az este végére :D
JA és visszatérve a tegnapra! A kisöregem, akit a munkaügyibe küldtem flottul elrendezett mindent!!! Nagyon megdicsértem...apró örömök az életben! :)
Üdv minden dolgozó és munkát imitáló polgártársamnak! Visszaálltam a sorba, próbálom felvenni a ritmusomat, bár amikor beléptem a váróban magasodó ruhahalom megrettentett...sürgősen le kell zavarnom azt a ruhaosztást! Így azonban, hogy sehol a vénasszonyok nyara és egyből októberi ködöst kaptunk a nyakunkba...elég nehéz időzíteni egy kültéri, ruhás bulit. Pffff....
Megoldjuk.
TEGNAPtól vezettem be nagy hanggal otthon a 'zuramnak és magamnak, hogy dél után storno édesség. Nyista! Semmi!....különben így karácsonyra mi leszünk vágás érettek nem pedig egy hányatott sorsú disznó.
A tiltás kemény dolog. Be köll tartani...annak is aki kitalálta. A tapasztalat beszél belőlem, higgyetek nekem! Történt ugyanis hogy délután a konyhaszekrényben találtam két kóbor faszárú kakasos nyalókát. Odaadtam a miniknek...de nem bírtam magammal és egy idő után nyalogatási jogot követeltem. Bár ne tettem volna. Az a szemét kokas felhasította a nyelvemet a csőrével, de nem is akárhogyan!Jó egy centi hosszan és olyan mélyen...hogy folyt a piros rendesen. Soha többé zug-szopókát!
De azért jó is történt tegnap :) Sz@r volt az idő, begyújtottunk, vendégeket fogadtunk...de este fél hétre a baromi melegtől -amit a kiskályha produkált- és gyerekem értetlensége miatt kissé felpaprikázva már csak üvölteni bírtam a családdal...uram előirányzott egy eü sétát. Az elején még füstölt a fejem, de amikor megláttam, hogy kisebbik porontyom milyen ügyesen lavírozik a kétkerekű brinyóval, felvidultam. :) Kedvet kapott és úgy ment aztán már hazafelé mint a csík. OLYAN jó volt nézni, elszállt minden mérgem, hála neked apucink!
Na, kezdjük a napot!
****
Kéne cikket írnom. Az kikapcsol, felüdít és örömmel tölt el :) Alkotni jó (Heyho!)! Kedvnek tehát nem vagyok híján, viszont témám...az nincs. Még nem érett meg bennem egy gondolat sem annyira, hogy beindítsa a bogarat...nem szeretek agyilag parlagon heverni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése