Vége tért ez is. Hogy milyen gyorsan szélnek lehet ereszteni mostanság egy longvíkendet, az elképesztő...
Pénteken az ügyféldömpinget egy laza tánc órával zártam, aztán
készültem a szombatra teljes gőzzel. Sikerült 70%osan lekoppintanom egy
habos babos süteményt...tanulsággal együtt, hogy ilyet én többet nem...!
A szombatot és vasárnapot szfehérváron pihentük együtt a P.
családdal :) Nagyon jó itt a tezsvíreim körében :D egymáshoz sohasem
vendégségbe megyünk. Hétfőn hazaértünk, kertészkedtünk egy lazát,
kinyújtóztattuk panelhoz nem szokott tagjainkat (hehehe) :)
A kertészkedés annyiban manifesztálódott, hogy én a zsebkendőnyi
virágoskertemből felszedtem az egy gumónyi dáliát...aztán legereblyéztem
a két zsebkendőnyi tankertről a nyárfa ágait, és az egyéb oda nem illő
gazkölteményeket, hogy aztán apa két talicskányi trágyával karöltve
feláshassa.
A gyerekek lelkesen segédkeztek, remélem a 'zuram tankert ötlete
segít életben tartani bennük a földtúró ösztönt...ez sohasem árt.
(Földtúrásról jut eszembe, hogy a városi hétvégénken, a hatodikon
apánk a garázskapu javítása kapcsán annak megemelését latolgatta.
Feszítő vas híján tovább gondolkodott és rákérdezett, van-é ásó a háznál
:) Mindezt a tízemeletes-rengeteg hatodik emeletén lakók
vonatkozásában.... aki falusi az a betondzsungelben is falusi! Aranyos
volt :) )
Aztán a tegnap. Nálunk a november elseje a gyertyázás napja. Amióta
együtt vagyunk apjukommal, vonulunk a temetőbe gyertyát gyújtani...
gyerekkoromban is szokás volt ez, de mivel a sírokhoz zarándokolnunk
kellett vidékre, mindig napvilágnál lobbant a láng. De a szerzett
családom megvárja a délutánt és az estét...ennek varázsa van!!! A temető
gyönyörű és nem félni való hely, ahol ezen a napon ember tömegek
hömpölyögnek emlékeznek, latolgatnak jövőt, morzsolnak el könnyeket. A
temetőink tele vannak ilyenkor családokkal, gyerekekkel akiknek nem tabu
a halál, az elmúlás...ilyenkor plántálható beléjük az is, hogy a
gyökereinket ápolni szép dolog. Emlékezni jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése