Nincs
még tizenegy óra de már nyolc ügyfelem volt, nem számolva az ajtón
behajoló "csak egy kérdés!"-eseket :) Basszus, itt nincs
rehabilitálódás, egyből százon kell futni a kétszázat.
A legnagyobb bajom az, hogy rangsorolni kell az ügyeimet, mert elég
sok fajsúlyos futott be az utóbbi időben, és a gyerekek veszélyeztetése,
családon belüli erőszak kérdése nem egy egyszerűen megoldható,
elcsettinthető, levezethető dolog. Az emberi tényezőt mindenhol
figyelembe kell venni...hiába büntetném szívem szerint ostorral az
alkoholista apát, aki zaklatja a családot, és vitetném pszichiátriára a
mátert a másik családból...ott vannak a szenvedő felek, akik amennyire
félnek a jelenlegi helyzettől, épp annyira félnek a "mi lesz aztán
ha..." -tól. Nem a legjobb megoldás rájuk csatolni az ejtőernyőt és
oktatás, valamint vezető nélkül lelökni őket a szirt széléről...a
segítség megfontoltabb dolog. Ugye szocmunkások? De egyedül nagyon nehéz
dönteni...szupervíziót kell kérnem egy kollégától asszem, kell a
megerősítés!
Megyek, bevetem magam a habokba, dóóóóóógom van! :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése