Azt
nem is volt még érkezésem elmesélni, hogy éjjel nászutasok voltuk a
'zurammal :) Gyerekek nagy egyetértésben mamázni szerettek volna, így
kettesben hesszeltünk kicsit. Szülőtársaim...ez a nyugalom és
akkorésottésúgycsinálokamitakarok-érzés roppant kellemetes :)
Hajnalban apa elment dolgozni, és bezárta az ajtót kívülről. Nincs
is ebben semmi különös mert csak nagyon ritka elvetemült pillanatokban
szoktam már kikísérni és belülről ráfordítani a zárat. AZONBAN amikor
már megpitymallott és kimentem volna körbejárni a tercián a dolgokat,
tudatosult bennem: nincs kulcsom! Illetve ez így nem helyes
megfogalmazás, mert van... csak az udvaron hagytam előző este a bicikli
kosarában.
-Aztazingyombingyomosbalkánihastáncosnőrojtosbugyogóját!
(...gondoltam finoman...) Kénytelen voltam az évente kétszer
(megpucolása alkalmával) mobilizált folyosói bukó-nyílót
bevetni...rettegve, hogy nehogy a fejemre bukjon az átállítás közepette a
méretes üvegtábla (nekem van ilyen fóbiám, bocs!). Amikor már
beáramolhatott a friss hajnali plusz kettő...nem maradt más hátra mint
kimásztam, megkerestem, bemásztam, bemókoltam....mindezt bugyipóló
szerkóbann, mert nem tudatosodott bennem a felszerkóm, csak a cél
lebegett rendíthetetlenül a szemem előtt: SZABADULNI DE GYORSAN! (Ha
eddig nem említettem volna, van egy lehelletnyi klausztrofóbiám
es...khmmm)
Yo-volt és pezsdítő, kacagányos napkezdet. Hasonló könnyedséget az estére és a hétvégére mindegyőtöknek :) puszika!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése