"Nem erőszak a disznótor"?
Kérdezd csak meg a disznótól!
| Eltűnődöm....már biztos:csenő manókkal élünk egy fedél alatt! |
Nyugalom...semmi
lamentálás, tényleges kámforrá válásokról beszélek. Tegnap délután az
egyetlen és pótolhatatlan hajcsatomnak veszett nyoma...estére pedig a
csajos hajkefénk lépett olajra. DE HOGY HOVA?! Átkutattam már
mindent...valóban igaz lehet, hogy a tárgyak önálló életet élnek?
...vagy valami megfoghatatlan erő rájuk húz egy láthatatlanná tevő
cuccost míg kedve tartja (IGEN láttam én is Harry P-t!). Pffff
Tulajdonképpen nekem miért kezdődik hétből öt napom szarul? Már
indulás előtt használom az összes agyi neuronomat, és e hajnali órán
kétszázzal döngetnek rajtuk az infók, hiperszenzitivvé téve engem
mindennemű külső behatással (úgymint gyerekek reggeli nyűgjei, öltözési
kínok, indulás...) szemben.
Megint csak pfffff.
Ma elvileg nincs ügyfélfogadásom. Játszom a gondolattal, hogy
bezárom az ajtót és ugrok egy szalto mortale-t a papírhalomba ami
feloldozásra vár... (Teszek veszek intézkedek, aláírok, pecsételek,
nemsokára jegyző leszek.) Ilyenkor erősen vágyódok az olyan napokra
amikor a kompetenciám csúcsán ülök nagy elégedett fejjel.
...elkalandoztam kicsit...kiszámoltattam az idei béremet, aztán
pedig a várható nyugdíjamat. A csodakalkulátor szerint várhatóan
2043-ban megyek nyugdíjba (áááááá) és akkor (attól függően hogy melyik
koncepciót választom) a nyugdíjam 67 és 93 e ft közötti lesz. MI
VAAAAAAN?! Azzal már manapság is kitörölheti az ember fia nomeg a lánya
is a gumógödrét...MIBŐL fogok akkor megélni, he? Na...el is vettem
sikeresen a kedvemet a munkától. Basszameg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése