prioritások

Jajj, hát ide mindig akkor érek, amikor inger ér :) ígérem, most csak gyors szösszenet leszek. 

Ma a papírboltot vettem célba, mert intézményileg kifogytunk A/4-ből, és ott belefutottam egy ügyfelembe. 

Már első blindre volt valami ami nem klappolt rajta...de igazán eddig sem stíröltem nagyon, így nem sikerült rájönnöm egyedül, hogy mi változott. 

Az viszont feltűnt, hogy vásárol ezerrel..de mindenféle bugyutaságokat. Vagy tíz darab ablakra-falra-bútora ragasztató nagyméretű matricát, fóliát, zselés mikulást, a legdrágább ecsettálat a Herlitz-től, színes cerkák, és lapok tömkelegét, szárított narancs és citromkarikákat... 

Mivel a legtöbb dolog azért a gyerekekre mutatott, eleinte csak az motozott bennem: szép, hogy gondol rájuk, és végre beragyogtatja a szegényes életüket de MIBŐL?! (A hölgy ugyanis két kisgyereket nevel, plusz vannak még nagyok is, életében nem dolgozott, ápolási díjat kap és a gyerekek pénzeit... Minden télen probléma volt vele a tüzelő kérdés, az áram tartozás, sőt a hónap végéig való eljutás is.) 

Eddig jutottam gondolatban amikor rám szól: -Meg se dicséred a hajamat? 

EZ AZ! Ez volt a fura...honnan teremtek hirtelen mellig érő szőke fürtjei!? 

Hát honnan, Teeee naiv kis közalkalmazott...hát onnan hogy varratta 150 rugóért. És így most boldog a szentem. Lehúzta az egyik gyerek apját havi szinten több százas tartásdíjjal, és most abból vannak. Megvan minden a gyerekeknek, de neki is! Nehogy má' gondolkodjunk egy kicsit előre, hogy mi lesz ha a kétlábú bankomat megunja a szívatást és már nem tejel...hosszú szőke lobonc kell...attól lesz a jó világ. 

Én sokszor nem értem az embereket, de ez nem az ő hibájuk leginkább hanem az enyém. Csak azt remélhetem, hogy ezt a gyári defektet a gyerekeimbe is sikerült beleszerkeszteni, és majd ők is tudják, az ész a fontos...nem a haj!