"Csak azok az emberek, akikben az elme ki van kapcsolva, és ahol a gondolatok abbamaradnak, mondhatják: - Élek! "
Van egy könyv amit nagyon szeretnék egy ideje. Nem tudom mit remélek tőle, talán egy halvány kondenzcsíkot, a megfelelő irányba mutatva.
Szondy Máté: Megélni a pillanatot.
Ha belegondolok, tényleg alig van olyan pillanat amiben 100%-ig jelen vagyok. Mindig a tépelődés, tervezgetés, lamentálás az ami elfoglalja az adott helyet ahelyett, amit éppen megélek. Gondoljatok csak bele...mosogatás közben mit csinálunk mi nők? Nem a víz hőfokát, a mosogatószer hatékonyságát, vagy a tányér szépségét konstatáljuk...hanem suliban, oviban, munkahelyen...szekrényben, kertben, emberi kapcsolatokban járunk, egy messzi messzi galaxisban.
Talán a mosogatás magasztalan helyzetéért még nem is annyira kár, de ennél milliószor szebb dolgok érnek bennünket napi szinten. Ha a gyereked beszél hozzád, te mindig, mindenre odafigyelsz? Nem jut eszedbe, hogy oké, oké, de még annyi dolgom van a vacsival, a szennyessel, a vasalatlannal?! Mert nekem sajnos igen. Sokszor nem figyelem eléggé a hangját, a szemeit, az arcát...és a mondanivalóját sem. Mennyi elvesztegetett pillanat.
Nem is folytatom. Ezért érzünk mindent rohanásnak, mert képtelenné váltunk arra, hogy megálljunk... Meg kell próbálnunk legalább a JELENBEN lenni ahányszor csak képesek vagyunk rá, és ÉLNI amíg lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése