Önkényesen vállalt keresztségben fel fogom venni e nevet ... ha nem lenne ennyire nevetséges még sírhatnék is rajta.
Nekünk nincs financiális őrző angyalunk... (csak finánc-iális ;) érti aki érti! ) ez már tisztán látszik.
Gyerekek, vagy Aranyországban élünk, ahol a hiper-szupermarketek teljes árukészlete aranyporral van finoman futtatva (mer' az áron ez látszik!!!!) vagy pedig kilóg a s@ggünk a gatyából, és mi vagyunk kicsik ahhoz, hogy felnőjünk a feladathoz, amit a havi megélés maga jelent.
Siralmas, komolyan mondom, Ebben a hónapban megyünk leüdülni az Erzsébet programon 15e pénzért "megnyert" 4nap3éjünket, de egyenlőre ezen felül ama messzi Göd-ön nem is merek programot szervezni egy egyszerű kérdés állandó csengése miatt: MIBŐL?
Nadebasszus...ez így nem járja.
Komolyan fontolóra vettem, hogy ha a'zuram leérettségizik, és nem alakul semmi kedvezően a jövő év első felében akkor magasabb fokozatra kapcsolom a nógatós házisárkányt... Nagyon motoz bennem az abbéli gondolat, hogy innen menni kell. Akinek esze van, nem marad, mert azzal a szegénységet vállalja hallgatólagosan. Új értelmet nyer a régi geg, miszerint tisztességes munkából itthon nem lehet rendesen megélni...ezt a bőrömön érzem.
Mindketten bejelentett munkahellyel, a társadalom hasznos tagjaként abszolváljuk a napi 8 (apa akár 10)óránkat, és...SEMMI. A havonta fixen elpárolgó másfélszázezer mellett bevásárolunk POCAKNAK (aki a bugyuta reklámban követeli az x-tra ízes joghurtot...) és egy laza mozdulattal le is húzhatjuk a redőnyt esetleges vágyaink előtt.
Ahh...érdemes ezen morcogni? Fenét...engedd el és megkapod...engedd el és megkapod! Ha eleget mantrázom, talán képes leszek letojni az anyagi vonulatot, és akkor majd könnyebb lehet minden.
Kint beborult. Ronda, szürke, ködös szmötyit kaptunk ma a nyakunkba...sálálálálá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése