Határozottan érzem az arcomban a fuvallatot amint nap mint nap (...mint nap mint nap...) szélmalomharcba bocsátkozom a rend szinten tartása érdekében 'honn. Ennél nagyobb fokozatra úgy érzem már nem tudok kapcsolni...viszont a családi körben fellelhető destruktív elemecskéim igen. Kimeríthetetlenek!
Most is majd' minden helyiség figyelemért kiált már, de nem vagyok képes utolérni magam.
(...)
Jajj..most búcsúzik az egyik gondozott bácsika...eddig minden nap bent volt a napköziben, most azonban már nem szeretne egyedül lenni, és otthonba vonul. Hetven elmúlt, már tudja, hogy ez a végállomás lesz. Egész életében a faluban dolgozott, pörgött, forgott ezerrel, tette a szépet a nőknek (igazi régi vágású gavallér az öreg), nehéz lehet az állandóan fenntartott derűs mosoly és viccelődés mögött a küzdelem... Míg vidéken voltam, itt hagyott nekem egy csokit, és ráírta: - Pá! ...Én. :)
Most megyek, mert a vérnyomásom már megint nem hagy rendesen élni :( Ha minden igaz, pénteken eljutok a laborba arra a teljes vérképes dologra...de nem jó ez így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése