..ez jutott eszembe amikor elhúztam a mellettem terpeszkedő függönyt kitekintési célzattal. Elseje..de milyen elseje?! Október baccameg?
A nappaliban a kis kandallóban pattog a tűz, gyerekem a hálóban nyakig betakarva, a bokáig és csuklóig érő ovisruha pedig várja az ébredést. Mi ez ha nem gáz?
A tegnapi ovis napon a kislányunk várakozáson felül teljesített :) ! Óvónéni elmondása és a tesó beszámolója alapján, jól elvolt délig, evett is aztán amikor feküdni kellett volna előbújt azért belőle az anyába bújós, cicimarcangolós kis amazon. Volt kis sírás, anyázással vegyítve...de aztán sikerült megnyugtatniuk...VISZONT aludni nem volt hajlandó egy szemhunyásnyit sem. A lába ujjától az utolsó szál szőke hajáig elszánta magát és végigülte ágyikóján a csendes pihenőt :) Amikor érkeztünk értük apájukkal és megláttak az ablakban, nagyfiam csak egy mosolyt küldött, és tapasztalt vén rókaként elkezdte pakolni a játékait, de a kiscsajból kirobbant az ösztön, és tágra meredt szemekkel, feltartóztathatatlanul kirobbant a folyosóra, és a kövi pillanatban már csüngött is . Jó volt értük menni! Azért bármennyire is fel tudnak bosszantani alkalomadtán,nagyon hiányoztak ám! Soha rosszabb napot nekik( és magunknak sem ovis dologban).
A mai az utolsó szabadnapom egy ideig. Holnap már mennem kell betanulni, aztán jövő héten már vér komolyan lesz újra irodám, tollam, asztalom, székem, gépem...ügyfélköröm, és munkám. Hmmm. Furcsa lesz majd' hat év után.
Ma én a maradék töltött husit falom be némi zöldséggel (tegnap sztrájk volt a konyhámon, nm főztem bánatomban és kiflit ebédeltem!), a párom túrós tésztát kért. Nem szakadok bele ma sem a melóba.
Majd még jövök, most hív a bioritmusom nyomatékos szava.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése