Szombaton reggel nyolcra tervezett indulás helyett kilenckor már
elhagytuk a falutáblát, és szép kényelmesen 2,5 (!!!!) óra alatt
felvánszorogtunk Zuglóba. Drága barátaink tárt karokkal és teli
kondérral fogadtak minket, aminek neki is feküdtünk betyárosan. Ebéd
után rábeszéltük a miniket, hogy hagyják abba a játékot, hogy aztán az
"Annapeti" játszón folytathassák. Fiam már ekkor feküdt...fájt a feje. A
játszón aztán ez fokozódott, folyamatosan odaoldalgott hozzám, és csak
nagyon ritkán szállt be játszani. Mire visszaértünk már lázas volt...így
egy kicsi szusszanást követően ha után hazaindultunk. A kocsiban végig
aludtak mind a ketten, és mire hazaértünk a láz volt-nincs. Azóta semmi
baja...nem is értem hogy mi volt ez, de visszamenni -hogy véghezvigyük a
vasárnapra tervezett vidámparkolást- nagy luxus lett volna, így
maradtunk itthon a vasárnapi kánikulában.
Délelőtt mi szüleimnél ünnepeltük apátlanul a házassági
évfordulónkat - ezért egy kicsit morc is voltam, mert reméltem hogy
délre odaér-, míg apa házépítni segédkezett.
Délután Eszterrel beájultunk, és nyomtunk egy nagy szunyát, Imike
pedig Forma1-ezett, az időközben szeretteihez megtért felmenőjével.
Duzzogva kitaláltam, hogy akkor most elmegyünk fagyizni ünneplés
gyanánt Paksra! Ellenvetés nem volt, sőt kibővítette uram annyival, hogy
akkor kompozunk is egyet gyalogosan, és a túlparton lemegyünk a Dunai
strandot megvizuálni, láblógatni.
NAGYON jó volt, és komolyan mondom felért a vidámparkkal. A gyerekek
nagyon élvezték a süppedő homokkal indló, majd a vízhez közeledve
kavicsos és kagylós partszakaszt, a hajókat, hullámzást, szabadságot,
vizet. A 'zuram és Eszter bele is feküdtek a huszonegyfokos vízbe, mi
Imikével azért óvatos duhajok voltunk. Én ugye nem vetkőzhettem
bugyogóra a népek előtt, a gyerekek persze igen, és apa is hozott
cserenacit. A hetes komppal jöttünk vissza így részünk volt egy
naplementében a parton és egy Hold keltében a visszaúton...mesés! A
képeket még nem töltöttem fel, de muszáj lesz megmutatnom!!!
Reggel aztán a kipilledt aprónépek mindegyike fél hétig húzta a
lóbőrt, ami Imike esetében nagy szó. Az ágyneműjét mosásba is kellett
deportálnom, mert csatakosra izzadta magát a nagy szunyában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése