Megjöttünk egy szülinapi ebédből. apánk nem volt velünk, mert dolgozni ment, így anyuékkal süvítettünk át Pálfára.
Tárkonyos raguleves-sült kacsa káposztával-házi sütik...nem részletezném. De még mielőtt helytelen következtetéseket vonnátok le, le kell szögeznem a tényt, miszerint nem ettem sokat! Kint ettünk, a tavaszias napsütésben, kicsi szellővel megbolondított udvaron. Ezt elöljáróban fontosnak tartom megjegyezni!
A leves nagyon finom volt, és elégedetten termeltem kanálról kanálra befelé egyre többet mígnem a hatodik merítés körül belepillantottam tüzetesebben a tányérkámba.Volt ott valami ami se nem tárkony...se nem levél...egy eltévedt légy halálugrott pont az én étkembe.A marha...összeszűkítette ezzel a nyelőcsövemet és innentől igen nehezen sikerült előrébb jutnom. A kacsahusi irgalmatlanul finom porhanyósra sikerült...de a levéltetvek itt is emlékeztettek, hol a határ. Bosszúból a káposztára már rá sem néztem, csak burkoltam elszántan...nehogy valaki megint agonizálni kezdjen pont az én kajámon.
Megettem három sütit, aztán beszélgettem kicsit...majd elfoglaltam háromszor is a ház trónját...hogy mi a sz@r van megint a belsőségeimmel?! Csak remélni merem, hogy nem egy kórházi goodbye souvenir...ha már welcome drink nem volt!
Mesélnem kéne Mosdósról, igaz? Az a nagy helyzet, hogy valamiért az agyam hírzárlatot készül elrendelni, talán azért mert már annyiszor el kellett mondanom...
Megvolt, na. Hármat aludtunk nagyfiammal a tábori körülmények között, csecsemőosztályos üvegfalú kórtermünkben. Ő rácsos ágyban kezdte első éjjel, aztán a nyikorgás és szűkösség tényezőket mérlegre téve úgy döntöttem...inkább zsibbadva aludjak mint ne. A kövi két éjszaka tehát fejtől-lábtól sikerült durmolnunk...közepes minőségben.
a tükrözést sajnos nem tudtuk kikerülni. Az altatásos-kábításos része valóban nagyon félelmetes volt, és életem leghosszabb harminc percét tipródtam végig aműtő ajtó előtt mindenféle lehetetlennek tűnő kínkeserveket vizualizálva. Kínoztam magam...de ő összességében jól bírta. Kötőszöveti és nyálkahártya gyengeséget állapítottak meg a tüdeje tekintetében...plusz kell még gyógyszeres pipa, inhalálás és miegymások. Ami a dokinőt izgatta az nem is az azygos lebeny kérdése, hanem egy fura érkanyarulat a rtg-en. Ennek még lehet hogy utána kell majd mennünk...
Lánygyermek alszik, fiúgyermek asterix-et néz... a hasam meg megint eszeveszett pörgésbe kezdett.
Kedden dől el,hogy akkor mennem kell e szűk két hét múlva dolgozni vagy sem. Egyenlőre fogalmam sincs hogy hogyan fogom megoldani a beszoktatást...kicsi pánik ült a nyakamra ettől (is).
Kitti majd hívlak ám, csak most annyira nincs erőm és kedvem beszélni erről a dologoról... le vagyok szívvvvvva csakrailag.
************
Délután játszótérre indultunk. Nagy elszántsággal, és ásóval-lapáttal, elemózsiával felszerelve vonultunk ki az utca végére. Nem volt hosszú a buli.
először negyed óra után esett és sütött egyszerre. Ettől még nem riadtunk meg a nagy platánfák alatt elbújva...de aztán egy félórányi szünet után úgy felszívta magát ez az átok esőfelhő, hogy megint borította a bilit. Amúgy rendesen. Az utolsó képen a péppé ázott minik láthatók...mintegy 300 méternyi "félmaraton" után.
...és most már újfent a Nap az úr az égbolton, de már arra gondolok bőszen, hogy ez a föjhő csak arra vár, hogy kitegyem itthonról a lábam. Valamiért fejmosásra van tán szükségem Uram? Mutass valami érthetőbb jelet kérlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése