Estére az alábbiak jutottak eszembe:
- örülök, hogy luk van a s@ggemen...
- éhen halni egy terített asztal mellett...
- sok csáva közt elvész az arany...
Szó-szó. Hosszú napom volt. Délelőtt jöttünk-mentünk az ügyfelekkel, kölcsönös egyességben. Jöttek is jó páran, és nekem is volt egy nehány lelátogatandó helyem. Délben elfogyasztottam az alább részletezésre kerülő ebédet, elmosogattam, kiteregettem, és még vissza is értem...mindezt fél óra alatt! Nagy vagyok,mi?!
Na aztán jött a délutáni adományosztás ami a közhelyeket szülte. Háromtól fél hétig, egy fullasztóan meleg, poros és kicsi helyiségből megállás nélkül adagoltuk a lisztetcukrottésztátkekszetvitamint a tömegnek. Jó kis mennyiségű súlyt emelgettünk, de ez meg sem kottyant talán.
VISZONT már ötkor éhen-szomja akartam veszni...a dobozokban sunyin meglapuló kekszes zacsik azonban a tiltott zóna gyümölcsei, hisz az utolsó darabig gazdájuk van. Így csak annyira futotta, hogy amikor adagoltam másnak zacsinként a vaníliás karikát...nyeltem egy nagyot a poros illatból...jobb híján.
Amikorra az éhségre és szomjúhozásra is rezisztenssé lettem...a hólyagom kezdett el fenyegetően feszíteni. Persze wc közel s távol sehol...és időm se lett volna ellépni a kígyózó sort magam mögött hagyva, így ehhez is hozzá szoktam gyors. Kilométerekben és korgásban tehát nem volt hiány, ezzel meg is feleltem az első két közhelyemnek.
A harmadik... Hmmm. Sokan jöttek az adományért, s mivel az osztás lényegében csak fizikailag kötött le, volt időm figyelni. Háromféle ember jött. Az egyik, akiből a legtöbb volt, a közömbös. Nem tudni miért az...zavarból, mert ő nem szokott ilyen segítséget kapni/kérni...vagy alapból letojja az egészet. Ők sokan voltak, nem is szúrtak szemet, viszont volt a másik népség, az élhetetlenek. Ők azok akiknek a kedvenc szófordulatuk az -ennyi jár?! Anyád! Ez nem jár, hanem kapod...jó szívvel, jó szándékból, önzetlenül!Tessék ennek csendben örülni, nem pedig ide oda ugráló szemmel nézni, hogy annyi e az annyi, és hogy a szomszéd mennyit is kapott. Volt belőlük is pár, de mivel rendesen felb...ikázták a türelmünket...seregnyinek hatottak.
Aztán volt a harmadik, csendes kis csoport. Félszegen álltak az ablak előtt. Csendben aláírtak, nem próbálták hangos frázisokkal magukénak marni a figyelmet. A mennyiség láttán nem akarták elhinni, hogy minden az övék...sokallták,értitek???!!!! ...aztán KÖSZÖNÖM UTÁN (mert erre sem volt sok példa a másik csoportokban) biciklire téve a pakkot, elballagtak. Kicsi keresztmetszete a társadalom egy szegmensének...és ma folyt.köv.
A délelőttöm x-tra telített lesz. Ha jól számolom a kettő behívottam mellé kb: még négyen jelezték tegnap, hogy jönnek. lesz tumultus családgondozóéknál...'abbiztos!
Megyek, elindítom a napot. Este már megfőztem, most "csak" gatyába kell rázni mindent és mindenkit (...de mikor fogok végre eljutni takarítási szintre?!...ezt jósolja meg valaki!) Imike már ébren, Eszter durmol...szép napot mindenkinek!
Upssz! A kaja! tegnap ugye szép napot zár-hat-tam volna. DE A hazatérésem feletti örömömben bekekszeztem kicsit a gyerekekkel, így ugyan ott vagyok ahol eddig :( MAJD MA!
Eddig 4dkg keksz 200kcal
Indul a mandula!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése