Ihol vagyok ni!
Fáj a fogam, nemtom melyik mert összefüggően pulzál az arcom bal
oldala. Egy flectornak köszönhetően most fájásszünetben vagyok...így
elétek teszem magam ahogy megígértem :)
Tehát haladjunk csak szép rendezett sorban. (Majdnem sírban-t sikerült idevetnem...siralmas a helyzet)
Eszter múlt héten csütörtök reggel egy nagy búbbal a fején ébredt. A
nagy búbot úgy szemléltetném,hogy függőlegesen a hajtőtől a
szemöldökig, vízszintesen pedig a szemöldök közepétől a másik szemöldök
közepéig terült el a kicsi homlokdomb. Megijedtem nem kicsit, és mostani
lelki amortizációm alapján rögtön valami NAGY bajra gondoltam.
Szerencsére kiderült hogy valszleg csak egy mérges ízeltlábú volt a
tettes, de elég ijesztő volt két napig a kicsi lány a méretes
domborral..még szerencse hogy van fufruja.
Kész vagyok a mozaikok egy részével a mellék(es)helyiségünkben. Nem
volt piskóta :) Először össze legóztam a földön a mintát, majd
átdeportáltam egy tálcára ahol várt több mint egy hetet arra, hogy a
falra tapasszam. Pfff. Az már biztos, hogy ebből (sem) fogok megélni :)
Nekem nagyon teszik a végeredmény, bár már érte kritika, hogy túl nagyok
a darabok. NAJJJÉS? Nem állt szándékomban semmilyen szabványnak
megfelelni. Képeket mindenképpen csatolok...bár még csak a hajó és a
tulipán virítanak nagy büszkén darabjaikból összeállva egységes egésszé.
Lesz mit stírölni majd a csészén üldögélve...biztos vagyok benne, hogy a
mozaik darabkák nem egyszer lesznek megszámolva!
A másik vázlatpontom Fluor. Hát, eleddig sem voltam ettől a
kisfickótól elszállva, de úgy voltam a dologgal, hogy ezekkel a tingli
tangli lötyögős dalokkal világot ugyan nem vált, de talán nem árt túl
sokat. Történt, hogy szombaton körbefutottam a bejáratott helyeim a
neten, és a jutyúbbal zártam. Fiam ás lányom váltottak egy félórás játék
(autóverseny, baba öltöztetés, pontösszekötő...) reményében. A
jutyúbon meglátták ezt a Fluort, és meghallgattuk együtt a HALENDA
címet viselő bődületet (elrettentő szándékkal). Utána anya ellépett,
konyhába tette át a székhelyét. Imi kérdezte, hogy meghallgathatnak e
játék előtt még egy dalt...mondtam oké.
Bár ne tettem volna.
Ülök mit sem sejtve a szőlőm felett a konyhaasztalnál, amikor
meghallom a fülbemászóan dallamos szöveget: - (...) nekem kukim van,
neked nunid van...dugjuk össze amink van.
BASSSSSZUS majdnem félre nyeltem, mialatt egri várvédő módjára
vágtattam át a téren. KIKAPCSOLNI de gyorsan! Remélem nem tapadt meg
nagyon...elbaltáztam elismerem. Fluor Tomi, mostantól nem vagyok
hajlandó semminemű pozitívat, de még semlegeset sem gondolni Rólad!!!!!
Megszorító csomag. Hallottátok? Elmenjünk kicsi hazánkból, vagy
elmenjünk kicsi hazánkból? Ezek az ország élén posztoló tulkok
egyszerűen szemellenző mögül vezetik az országot. Hogy megint az jár
szarabbul aki 230e Ft alatt keres? HÁT ba.....meg! Én nem tudom, hogy
naponta hány átkot bír el egy ember, de szerintem Viktorék már
számolatlanul zsebelik be az efféle küldeményeket. Nem hogy jobb lenne,
vagy neadj' ugyanolyan mint eddig....változik. Mindig minden változik,
de semmi sem jó felé. Először le kell ásnunk a gödrünk aljából agy másik
gödör aljába, hogy aztán talán felfelé vehessük az irányt?! MI lesz
így?! Ki a főnöke ezeknek? Ja...hogy mi? Akkor elég szar főnökök
vagyunk, hogy nem rúgjuk jól bokán őket.
Pffffff
Nagyon mérges vagyok.
Megyek inkább megmentem a magam kis rászorulóit itt a végeken...sajnálom hogy a példa nem ragadós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése