Tegnap délután átkísértük Esztert anyuékhoz, Imike pedig íjászat után tért meg a szálláshelyre :) Muszáj volt lepasszintanom őket legalább egy éjszakára, mert az angyal-feelinget továbbra is meg szeretném őrizni, és így nem lenne szerencsés előttük csomagolni.
Tudtam, hogy a papírtekerccsel és a tixo-val folytatott küzdelem le fog nullázni, így előtte gyorsan bevégeztem az asztal festését. (Rakok róla képet)
Imiapu hasmenésel második napja, és este sem volt még jobban, így rá nem számíthattam az ünnepi origamiban. Körbepakoltam magam az ajándékok legjavával és gyűrtem az ipart a nappali szőnyegen fél 11-ig. A baj csak akkor volt amikor fel szerettem volna kelni. Akár a rőzsehordó öregasszonyok basszus...nem volt képes az alsó végem és a felsőtestem egy folyamatos vonalba összerendeződni. Totyogás, farfeszítéssel magas fokon. Siralmas..azt hiszem itt az ideje annak, hogy hadjáratot indítsak saját magam érdekében a gerincvédelem frontján, különben pár tíz év múlva csak padlóvizslatásra leszek jó.
Elindítom a napot. Apa most még a helyi tévét szívja magába, de ide vágyik. A nappaliban uralkodó, csomagolás-hurrikán okozta káosz pedig csak rám vár. :( Ez már a kevésbé "fincsi" oldala a készülődésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése