Minekutána reggel egy ismerősöm jóvoltából ebbe futottam bele a fészbúkon, másképp kezdtem látni mindent aktuális kínunkat:
"... másik fontos témakör, amit szeretnék érinteni, azok az egzisztenciális félelmek. Sokan állandó félelemben vannak, hogy bizonyos dolgokat elveszíthetnek, vagy életszínvonaluk lecsökkenhet. Félelemből látszatbiztonságot teremtenek, amely még jobban erősíti a függőségi viszonyt. Azt hiszik pl., hogy fontos jól fizető, biztos munkahelyet találni, hogy fontos, hogy mindig legyen pénz a számlájukon, vagy olyan dolgokra, amikre "szükségük" van. Ezzel elkezdődik az ördögi kör. Azzal a félelemmel, hogy egy napon kevesebbjük lehet, mint ma, félelmet vetítenek ki a jövőbe.
Fontos meghozni azt a döntést, hogy végre a jelenben éljünk! Csak a MOST létezik!"
Ebben a szellemben lebegtem át a délelőtti bevásárlást a lánykámmal, kissé fogfájósan, de azért végtére mégiscsak felváltottam a kövi tízezrest, és megvettem mindent ami kellett 'honn. Szent elhatározásom lett, hogy bár nyakig ér a kaka...de a fejünk még kint van, kiröhöghetjük a világot és minden ok!
Ezt gondoltam akkor is amikor a spájzból zokniban kilépve nyomattam egy hátast a konyhakövön (áldottam az eget, hogy nem ment ki a vállam). Nem húztam fel magam azon sem nagyon, hogy egész délelőtt nem volt víz, és lényegében ásványvízzel főztem a rizst és a húst (milyen jó, hogy a férjem csak ezt issza!). Kicsit megremegett ugyan a szemem, amikor a rakott káposztát a sütőből ki kellett kapnom a gomolygó füst miatt, amit az okozott, hogy túlpakoltam a tepsit, és kifolyt egy kis ez meg az (de mégsem a kaja égett oda)!
...aztán délben pontban telefonált az ált.iskola igazgatója. Elmondta, hogy délelőtt rohammentő vitte el az egyik nyolcadik osztályos lányzót, aki eszméletlen állapotban, észlelhető életfunkciók nélkül feküdt 20 percig míg segítség érkezett. A padja alatt egy összegyűrt zsepiben megtalálták a bűnöst, por formátumban. Valószínűleg kristály volt... Elsőként a házidokibácsink érkezett, aki alapból ledegradál minden akarat gyenge embert (öngyilkos, kábszeres...). Fogott állítólag egy nagy pohár vizet és egy az egyben képen öntötte vele a csajt. Onnantól kezdett el újra életjeleket mutatni a kis hülye... Gyerekek, én ezt már lassan nem hiszem el. HOVÁ jutunk így?! amikor 13 éves csitrik már függnek szerektől, így vágnak bele a nagybetűsbe...és köztük kell lavírozni a többinek is, aki talán képes egy ilyen elkorcsosult világba szocializálódni...vagy legalább énvédő és túlélési képességet kifejleszteni.
Minden ok. Letojom a pénzt...de vannak dolgok, amin nem lehet ilyen könnyen túllépni...erre a helyzetre sürgős megoldás kell.
A lelkem azért még mindig kellemesen higgadt, vigyázzatok egymásra!
Namaste! :) (ez Indiában egy köszönési forma, jelentése: meghajlás, hódolat, tisztelet az emberben lévő isteni lélek előtt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése