Lehet, hogy a jövő heti szittelés egyenlőre megoldatlan problémája...vagy a hidegfront, esetleg a hormonok, de az biztos hogy tegnap és ma nem vagyok a türelem mintapéldánya. Biztosan kell ehhez a gyerekek állandó nyüstölése is, ami aktuálisan abból áll: -ma átjöhet Zsombi, Adél,vagy Kristóf és Márk....? Nem bííírom a nyári szünet kínlódós, játék,és állathalom mellett unatkozós pillanatait. A probléma tegnap ott kezdődött, hogy előbbi gyerekpáros nyaral, míg utóbbi bünti miatt nem pajtásolhat, mi meg éppen kétfelé voltunk apjukkal dőlve a szombati nagyköreink miatt, úgyhogy csak nyaffantani volt erőnk. ( A nagykörökről: apa tíztől ötig kerítést hegesztett kollégájával, én pedig reggeltől fél egyig a konyhában őriztem a tűzhelyet, mert életemben először kacsaebédet kerekítettem ahogy illik. Sülttel, dinsztelt káposztával, krumplival...)
Fél hat körül végül engedtünk a nyomásnak és bedőltünk a mecencébe (igen, a többesszám nem véletlen...én is)! Egy órát töltöttünk bent, azalatt a 28 fokos vizet sikerült is megszoknom, nem carrá fagynom magzatostól...mert a gyerekek mozgásba hoztak ott is bennünket. Fogócska volt a porondon. Egy becsukja, s csukott szemmel, lassan keresi a többit a kör alakú 3-4 méteresben :) Nem volt nagy kihívás, ellenben jó móka.
Kiszállás után töröközőbe csavarva az esti napfény sugaraitól simogattatva a barackfához sétáltam, és leszakítottam pár napmeleg, mézédes sárgahúsút. Kérdem én: kell ennél több?!
A ma reggeli kínlódás a ping-pong küröl összpontosult. MIKOR állííííítjuk már föl az asztaaaalt? Apa ennek is eleget tett, én meg rókalyukat rendezek, mert ami nálunk reggelre gerjed a lakásban, az rettenet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése