idéző

Nem elég, hogy tegnap délután Micit és Negro-t (lásd melléket fotót mint bizonyságot) vakartam tisztára az udvaron, ma reggel a szokásos békaeső fogadott, majd pedig egy eltévedt macskagyerek zavarta meg a köreimet. Még mindig itt gubbaszt a fénymásoló asztala alatt, pedig egér út van neki bőven...mindent nyitva hagytam. Nem megy, csak vernyog..ki érti ezt?
Mesélni valóm megint akad, így járnak a renitensek, akik feladván jól bevált rutinjukat napokra köddé válnak.

Pénteken megjártuk az nagy Budapestet anyuval és Imikével négyesben. Eszter -miután leinformált milyen messze van?-témakörben -, úgy döntött, hogy inkább Éva mamával marad egyhelyben. Még mindig utál utazni.
A vizsgálat cca.két óra alatt megvolt, a doki rendben találta amit most rendben kellett találnia. Harmadik kisvéger mozgott ezerrel, bokszolt és feszengve adta tudtunkra nemtetszését a másfél órás UH okán. Hazafelé élelmezési célzattal ikeáztunk egyet. Mivel anyu még nem volt, ezért szeretett volna bekukkantani...amire apjukom már ugye tudta hogy akkor ez plusz 1,5 óra minimum :) Úgy is lett, de annál jobban csúsztak a húsgombócok a büfében :) !

Szombaton íjászverseny Miszlán. Helyezésről nem szólnék, mert négyből negyedik lett ugyan csak pár ponttal lemaradva az úr...de ezt csak saját magának köszönhette, mert későn kapott rá a verseny ízére. Ennek ellenére NAGYON jó volt. Szép a hely, és a csapatunk is jól lett összeválogatva. Az összes kis "riválisa" az Ádám tanítványa volt, így egy égisz alatt lőtték végig a 24 célt...ami a legszebb: tökéletes egységben, rivalizálás nélkül! Látszott ez akkor is amikor az össznépi fényképre Imit is maguk mellé húzták az érmesek :) . Remélem azért ez jó lecke volt, hogy az edzések iránti lustaságot legyűrje vele...
Vasárnap nyugi volt, anyáéknál ebédeltünk aztán egy nagy délutáni hesszeléssel zártuk a hetet. Az új hétben anyuék a bébiszittereim, ma zárul nekik a műszak. Nagyon jó dolgom volt, mert egyik nap sem kellett a tűzhely mellé állnom, anya mindig gondolt ránk is. Pótolhatatlan! A jövő heti szittelés még döcög, nincs lelogisztikázva feléig sem...jajj, csak vége lesz már egyszer ennek a szünetnek is (annyi lenne nekem, ha ezt az imámat  gyerekek meghallanák!).

Egyik este...azt hiszem kedden éppen Enikőéket kísértük vissza mamájukhoz Zsombiékkal kiegészülve, biciklis felvonulóként, amikor Imi elesett, és aztán mérgét a bicón töltötte ki. Nos, apa büntetést szabott: - egy hét bicikli nélkül fiam! Ez másnap reggelig jó megoldásnak tűnt, de aztán a gyakorlat keresztül húzta...hogyan tekerjen át reggel nagy sebtiben anyuékhoz a hugával, amikor én melóba rohanok...hogyan menjen íjászatra Kristóffal...ahhh. Ki kellett találnom valamit. Lehet hogy nem a legjobb megoldás, de nem örült ennek sem, úgyhogy büntiszagú maradt a dolog:) Egy napos határidőre kapott egy feladatot: 20-szor leírni: Nem rugdosom a biciklimet, mert nem ő az ügyetlen ha én elesek. (Dr House : ha a kacsa nem tud úszni nem a víz a hülye - c.gyöngyszeme után szabadon) Jobb nem jutott hirtelen az eszembe...de megcsinálta, és így apa engedélyével visszakaphatta a kerekest. (Volt egy halmazati büntetés is mamától...mert amikor nekiállt az írásnak keverte a nagy és kisbetűket, így mama merő kíváncsiságból leiratta vele a nagy és kis írott ABC-t...hehe. BOCSI kisfiam!)

Közben pedig az udvaron "valaki" csendesen teszi a dolgát. Nem törődik esésekkel, kelésekkel, nyűgökkel...egyszerűen csak évezi a nyarat...és milyen jól teszi. Érleli nekünk a szebbnél szebb sárgahúsú gyerekeit...és mi esszük is nagy szeretettel :) ! KÖSZÖNJÜK magról kelt kis barackfa, ebben az évben is kitettél magadért.