Rég írtam magamhoz képest ezért egy kis összesítés a letudottakból:
Pénteken a nap már egy kicsit jobban folytatódott. Paksra mentünk gyerektelenül, és anyával kiegészülve maratoni bevásárlásra. Az apaszthatatlannak vélt kajajegy halmot (26.000) egy bő fél óra alatt sikerült felszámolni és megfejelni még egy tizessel a tecsóban. Eszternek sehol az égadta egy világon nem találtam olyan keresztelőre illő ruhát, amire azt mondtam volna, hogy EZ AZ! Ebből a szempontból Paks holt vidék... Jobb híján legvégül egy baba-mama boltba tévedtünk, és végső keservünktől elvakulva megvettünk neki egy puffos ujjú, kissé felflitterezett pólócskát...cirka 5.600 forintért. ÚJRA ráviláglottam arra, hogy miért is jó turkálni...ki bírná ezt egyébként anyagilag?!
Szombaton olvastam az iwiw-en,hogy meglett az eltűnt kis srác, épségben és saját maga jelentkezett a testvérénél. Az ok, amiért elment...talán soha nem derül ki nekünk.
Szombat elment a készülődéssel, vasárnap pedig jött Eszter nagy napja. Reggel lótás-futás, ucccsó simítások, terítés...hazarohanás, öltöztetés, készülődés...majd pedig beesés Isten házába. A keresztelőt jól viselte a hölgyike, bár PONT a vizezéses résznél nem akart semmi pénzért a papunkra nézni...de ezen Berci is csak somolygott egy jót (ő a pap). Leültünk, gyerekek ide-oda helyezkedtek a rokonok között...egyszer -amikor épp nálam ült pár percig- Imike megkérdezte csendben, hosszas körbekémlelés, és vizsgálódás után: -Anya! Hol van az Isten?
:) Nincs jobb dolog a gyerekszájnál! Megsimogattam a mellkasát, hogy Itt bent. Elfogadta a választ :)
Templomozás vége, vendéglátás. Huszonnyolc ember egy étkezőben és egy nappaliban úgy, hogy a majd' harminc éve elvált anyósom és apósom ne sokat érintkezzenek egymással... A válás óta csak a lagzinkon voltak hosszabb időt egy légtérben. A 150 fő között azonban jobbak az eltűnési esélyek, ugye ez vitathatatlan... A templomban, egy perces csend előtt mondta Berci, hogy mindenki kérjen valamit, vigye az Úr elé a lelkét. Én azt kértem az aktuális félelmemnél maradva, hogy simán, és zökkenőmentesen lezajlódjon az ebéd anyósékkal :) SIKERÜLT! ...és köszönöm!
Tegnap munka volt, nem túl nagy elánnal, ma pedig kardiológia.
Most már rohanok, mert fiam sort áll!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése