Ismételten túlbecsültem a tehetségünket.
Lelki szemeim előtt már-már cukrászmesteri süvegben tűntünk elő...azonban a mai gyártósor visszarántott a földre, de durván.
Kezdem azzal, hogy ismeretlen okból a két darab, egyenként 8 tojásos piskótám egyike 50%-al alacsonyabb volt a másiknál...ezt a 'zuram logisztikusként sikeresen korrigálta, majd profi módon abszolválta a krémeket és a betöltést.
Én ekkor már javában kevertem a boszorkányfőzetet, az esti mérgünket... Nekifeküdtem nagy elánnal ugyanis a hőn vágyott fondantnak ééés első látszatra sikerült is. Beszíneztem szépen őket saját agymenet alapján, minden racionalitást nélkülözve, így lett töméntelen pirosom és narancssárgám, ami ugye a fiú tortára nem annyira szerencsés, de sebaj.
A naaagy, beborítóst marshall mallow-verzióval gyártottam le, szépen ki is nyújtotta apa a tápperveressel, fel is helyeztük így úgy....aztán irány a díszítés. Igen ám, de közben a mi tündibündi fondantborításunkat elkezdte kicsit kifelé nyomni a krém, és néhol már olyan formát öltött mint ama mesebeli nagyravágyó béka léghólyagjai. Dudorodott ez ha kellett ha nem! :( A díszítés sem ment jól, szakadt, foszlott, az agyból nem megfelelően futott a kézhez az inf, és nem olyan műremekek születtek kezeink közt mint azt szerettük volna... Csupa - aaaaah!, - óóóóh! meg jajjabüdös@@@ssszameg! Persze ez utóbbi szigorúan csak fejben, mert apánál kiverte volna a biztosítékot ha megcifrázom...báááááár szűzszája ellenére ő sem volt távol a betyárostól amikor aszfaltozta a tortánkat.
Mit meséljek még? Oltári retyót hagytunk magunk után, eltörött a fokhagymanyomóm a nagy füvezésben, és egy műanyag tálka bánta a cukorolvasztást...azt hiszem SOHA TÖBBÉ nem gondolkodok ilyen extrázott nagysütiben...megtanultam a leckét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése