szerteszana

Ezer felé kotor az agyam. Ma ugye Valentin napi lázban a világ...nekünk szülinaposunk van akit nagy szeretettel éltetünk.

Holnap este már le kellene gyártani a tortát, csak az a bibi, hogy még fogalmam sincs arról, milyen is lesz valójában az idei ünnepi nagy sütemény. Annyi verzió szivárgott be a szememen keresztül az agyamba, hogy ott a logisztikai részleg már kicsapta a biztosítékot...ülepednie kell de nagyon mert jelen állás szerint szívesen csinálnék 8-ast formázó autópályásat (igen...pont ezt itt a képen..), vagy sima emeletest szerpentinnel...illetve akár egy fondant szőnyeggel borítottat, fondant westie-vel.

Nagy az önbizalom, he? A legszebb az egészben, hogy eleddig csak a külcsínyen sikerült agyalnom, és a belbecs maga még nagyobb kérdőjel. Ha nyolcasos lesz vagy emeletes, akkor lehet két ízű is akár...de milyen?! A fondant házilag próbáljam ki vagy olvasszak marshall mallow-t ?! Zsizseg a gép, zsizseg.....

Még boltba is kell mennem, mert azért a ma estét szeretném egy kicsit másmilyenre mint a hét többi köznapjáét. Terveztem a szerelemre és a love and peace érzésre való tekintettel szív alakú rántottsajtot -amit kiszúró híján majd sk farigcsálhatok- és a diéta okán pedig néminemű legelnivaló salátát köretnek. Könnyű és finom...csak a bibi az, hogy Eszter nem ugrik a sajttért..illetve de, de jó messzire tőle el. Ahh, akkor még valami hússal is elő kellene rukkolni...buxa apasztó lesz, már előre látom.

(...és aztán még nekem is kell mosogatnom..khmm, bulivaaaaaan!)

Mindeközben odakint még semmi nyoma a madárfüttyenetes, kabátnyitogató tavasznak...bár lehet hogy februárban még nagy szentimentalizmus csak azért ilyet kívánni, mert a mai nap a szerelmeseké (akik ugye tavasszal zsonganak csak igazán!) Még mindig a lakásba szorultság jellemző ránk...jah, az egyre koszosabb lakásba szorultság. Ablakpucolás, szőnyeg és függönymosás, meszelés....óóóóóó hogy "vágyom már" közelségtek!

(Érdekes, hogy tavaly pont ezen a napon, eképp fakadtam ki:  "AKAROM! Nem, nem helyesbítek arra hogy szeretném, mert egyszerűen AKAROM már a tavaszt! Kérem a tulipirost, a nárcisz sárgát, az illatos jácintot és a spenótzöld füvet. A hetek óta előttem terülő szürke és fehér teljesen kiéheztetett a színekre, ezért akarom már, hogy fakadjanak azok a rügyek, hajtsanak azok a növénykék, maholnap már -cius  sablonos lennék?)

Áldom az eszem, hogy a nagy karácsonyi lendületben nem fújtam tele minden műhavas hópihékkel. A bejárati ajtó üvegén, valamint a tükrökön gyorsan túlestem, de valszelg a lakás összes ablakának pucerálásához nem lett volna indíttatásom az elmúlt hetekben, és akkor úgy nézne ki otthon minden mint itt: hervatag mű-havasan. A takarítócsajszi nem mer addig hozzányúlni szerintem, amíg én nem kérem...én meg nem vagyok egy dirigálós típus, úgyhogy nem fogok neki még plusz feladatot adni...patthelyzet. Ha jót akarok a renomémnak, akkor holnap ronggyal jövök, és még a húsvéti hónap beköszönte előtt levakarom ezt a vackot. Hol van már a tavalyi hó, a karácsonyi angyalok is éves szabadságukat töltik...nekem is ideje felzárkóznom.

(apropó! a vállam visszaállt a sorba, és felvette a munkát! ÚJRA egész ember lettem!)