tejföl

...ami a ma reggeli légköri viszonyokat illeti.

A szennyvizesek a házunk előtti régióban álltak neki megint erőteljesen földmunkázni, így ismét kiírható az utca elejére, hogy "tilos az Á..." ...pontosabban lehetetlen, mert járdától járdáig túrnak, persze ezt a hadiállapotot az utca végéről meglátni ebben a maszlagban lehetetlen volt, így a visszaforduló, és elakadásjelzős autók is sokat dobtak az összképen.

Az előbb volt itt egy anyuka nálam, akinek a kislánya Eszter csoporttársa. Nem könnyű a helyzete az már addig is világos volt amíg csak külső szemlélőként szűrhettem le dolgokat az életükből. A kislánynak hiper kinetikus magatartászavara van, autisztikus tünetekkel vegyítve. Pörög, megy, pakol, akar, elvesz, odacsap, szinte fegyelmezhetetlen...és a közösségbe belesimulni jelenleg még képtelen. Anyuka emiatt négy fal közé záródott vele, legtöbbször maguk vannak, másra bízni nem meri mert ezeregy veszély rejlik minden pillanatban. Nagyon nehéz lehet "más" gyermeket nevelni...le a kalappal minden szülő előtt, akire ilyen feladatot bíztak odaföntről, emberfeletti amit ők nap mint nap letesznek az asztalra...

Ehhez képest én nagyon könnyű helyzetben vagyok a két egészséges, néha ugyan hisztis és akaratos kis csimotával. Eszter fogadóórája a múlt héten volt az oviban...igazából mennem sem kellett volna, mert sokat tudok a kis csajról, de én olyan megjelenős, mindenütt jelenlevős, kötelességtudó anyuka vagyok, így mentem :) Olyan szuperlatívuszokat kaptam, hogy na. Eszter a mintagyerek, akiből sok kellene, mert szófogadó, csendes, szépen eljátszó, kedves, barátságos, tisztelettudó, aki még alszik is. Emellett jó hatással van a két kis pajkos barátjára, köztük mint a mérleg nyelve működik, legtöbbször igyekszik elcsendesíteni a konfliktusokat úgy, hogy mindenkinek jó legyen.

Igen, ezt itthon is érzem...nem bírja, ha valaki más kárán lesz neki jó. Szóval minden ok, észben is ott van...ennek ellenére nem változott a véleményem arról, hogy az egy év ovi még igenis jót fog tenni a szendeszundiságának.

Imikéék megkapták az új(abb) osztályfőnöküket, Mariann nénit. Egyenlőre csak év végéig szerződtek vele, mert nem tudják, hogy lesznek-e osztály összevonások jövőre...Pfff. "Jó" ez a bizonytalanság.                 

Jajj, a szülinapi zsúrról még nem is írtam! Képeket szerettem volna feltölteni de valamiért nem engedte a blogger, csak azt ahol apa munkafolyamata került megörökítésre.

Nos, a halászlé -apum remeke- most is ötcsillagos lett, csak úgy etette magát...még most is rákívánok ha eszembe jut...nyamm. A torta defektjét jó előre beharangoztam minden kedves vendégnek (16-an voltunk), nehogy nagyon megdöbbenjenek a kis gnóm hegyünktől....ennek ellenére nagy ováció volt. (Tutira szuper empatikus csillagzat alatt gyűlt össze a banda!!!) Az íz-élmény nem volt kérdéses, mert a jól bevált oroszkrém, és a meggyes - tejszínes csoki egyértelműen sikerre volt ítélve, de a fondant-csomagolás miatt kicsit égtem...sebaj. A lényeg: Imike imádta!!!!! ...és jövőre is ilyet kért, csak még egy emelettel magasabbat..na jah. Az én megalomán gyerekem....tiszta apja ;) !

Ajándékban sem volt hiány, de -hála az előzetes szervezésenek- kapott hiánycikknek számító pólókat is szép számmal a gyerök. Emellett persze befigyelt a RushHour (erre már rég fájt a fogam) és Geomag is....de csak ízlésesen, úgyhogy nem volt gyomorforgató mennyiségű az ajándék halom sem. Minden jól sikerült, az ünnepelt is happy volt, hajrá hurrá a 9 -es ig!