A gyerekek angol őrületben égnek. Elkezdtük velük ismertetni a mi magunk, alul-kvalifikált módján az általunk ismerteket (ami ugye leginkább kevés de korántsem sok) és ráharaptak. Folyamatos kérdésekkel bombáznak bennünket, hogy ez mit jelent? ez hogy van angolul?
Imiapunak ráadásul érettségi tárgy is a nyelv, így az osztály kapott egy gyakorló cd-t szófordulatokkal, szavakkal...előszeretettel hallgatjuk.
Eszterre tegnap "ragadt" valami. Szeretett volna inglisül bemutatkozni, és emígyen bukott ki belőle: - nájméniz Eszter!
A helyzet amúgy nem túl rózsás. A vírusok győzedelmeskedtek. Hajnali egykor az egyik gyerek éppen a wc-n trónolt, míg a másik a lavórt fogta. Végigasszisztáltam persze ide-oda vágtatva, "műsoros" textíliákat húzva-vonva mindkettőt, miközben én sem éreztem valami fityorosan magam. Hajnali kettőkor már javában mosott a gép párnát és huzatot, pizsiket, és lepedőket...nagyon fel voltam dobva.
Eszter -miután félálomban kidobta amit ki kellett- majdnem attól "ment még egy kört", amikor meglátta a saját végtermékét. Ezen jót derültünk mindannyian, még Eszter is a megkönnyebbült gyomorral. Biztos ami tuti, a délelőttöt az ágyban töltöttük...jártányi erőnk sem volt. A fiúk tartották a frontot. Dél magasságában már muszáj volt felkelnem, mert rohadtul fájt a fekvés, és a tv. TÉVÉ undorom van! Erőtlenül még az olvasnivalót sem bírtam kézben tartani a szuszogó lázas csimota mellett, így csak bámultam mint birka azt az átkozott képernyőtt. Elég volt egy időre, a gyomrom üres...de ez a fajta tétlenség megfeküdte CH nélkül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése