Eszterláncot egy "tapadós naci" + szoknya kombinációval átirányítottam az oviba, bár nem volt nagy kedve ma az intézményhez. Már a harmadik macit vitte magával a héten, mert február lévén medve hetük volt. A mackó ébredését szokták ilyenkor eljátszani, és a csoportszoba bejáratát is gyerekmérethez igazítják, akárcsak ha barlang volna. A felnőtteknek ilyenkor mélységes meghajlások közepette lehet csak bebrummogni a kis birodalmukba.
Imifiú maradt természetesen velem. Letelefonáltam a kötelező kört: suli, konyha, munkahely...és belevetettem magam egy bacival telt napba. Még most sincs jobban, egész nap feküdt, és férfiasan szenvedett is olykor. A láza csak mostanra kúszott fel 38 ig... Már nem jön belőle semmi matéria, remélem a tisztulás útjára léptünk, és a weekend meghozza nekünk a várva várt gyógyulást is.
A helyzet szépsége azonban az, hogy délben Eszter azzal a hírrel állított haza, hogy ebéd közben már fájt a feje, és meg is hőmérőzték...eredményesen. Leellenőriztem, és valóban lázas volt már akkor másik csimotánk is. Pfff. A délutánba becsavarintottunk egy nagyon izgalmasat...hármas alvást nyomtunk a nappaliban szétszórva.
azt nem tudom, hogy én csak szimpátia szenvedek-e velük, vagy engem is "dönget valaki"...illetve az immunrendszeremet...khmmm...de aludnék folyvást. Már csak apát vájuk haza :) Ő még ép! Amint belép ide fel kell hagynia minden reménnyel...mi és a kis viruló virológiai haverjaink megesszük vacsira... nyehehe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése