Antiblogger
lettem ami az aktivitásomat illeti. Egyszerűen se időm, se affinitásom
mostanában írni. Van olyan hogy elfogynak a szavak?!
....na jó azért itt még nem tartunk, feltámadok, és visszatérek rendszeresbe, amint agykapacitásom ezt lehetővé teszi.
Tegnap volt a napja annak, hogy felkötöttük a futócipőt. Megint.
Most sikerült bevonzanom a 'zuramat is, bár egy hirtelen jött vihar
majdnem elfojtott bennünket is csíránkban...a lelkesedésünk mellett. A
csodaszép napot ugyanis setét fellegek és bazi erős szél szerette volna
semmissé tenni PONT akkor amikorra mi mozgásba szerettük volna lendíteni
tespedt tagjainkat. DE a kivárás a kulcsa mindennek! Amikorra a szél
már csak feleannyira tépte a fákat és szórta a homokot, nekifeküdtünk mi
is a salakosnak.
Eredmény : gyalázatos! A három kört véres izzadalmak közepette
sikerült csak bezsálkolnunk...nagyon nagyfokú a punnyadtságunk, ezt
tovább nem tagadhatjuk! Foghatnám arra is, hogy az egyik egyenesben
rendre (szám szerint háromszor ugye...khmm) meg kellett küzdenünk az
elemi erővel támadó szembe széllel...de a mentegetőzésnek semmi értelme,
hiszen az ellenkező oldalon hátulról érkező hátszelet sem tudtuk
meglovagolni, annyira elmacskásodtunk.
Pffff...tenni kell ha tenni kell.
A viharnak köszönhetően áramszünet köszöntött be, így kedélyesen
gyertyát gyújtottunk. Először anyáéknál a vacsorához (jólvan, mi is
bekaptunk a nagy futó izgalmakra pár falatot, de szigorúan a diéta
jegyében), aztán pedig otthon az esti programokhoz. Volt hangulata.
Tényleg kell egy kis áramszünet.
Mennem kell, kifőtt a tésztám.
Ma délelőtt Paksra kísérek egy renittens dejákot az édesszüléjével, hogy esetmegbeszéljünk a suliban: Hogyan tovább?
****
Már a tizes busszal sikerült hazaérnem, azóta a melóhelyen verem a klaviatúrát. Ügyfelekből ma még nem volt sok.
Megkaptam postán az Imi ped.szakvéleményét. Az utcán találkoztam az
óvónővel, mondta hogy ő is megkapta. Megpróbáljunk egymással
normalizálni a viszony a múltkori nagy "kisülés" után. Ő még mindig
tartja magát ahhoz, hogy Imivel NINCS semmi gond, és értsem meg, ő csak
azt nézte, hogy ha az Imi nem megy akkor ki megy, hiszen ő tájékozott és
okos. DE (ami nekem a legfontosabb) azt mondta, hogy tiszteletben
tartja a döntésemet, és elfogadta azt az érvemet is, hogy én Imit nem
másokhoz szeretném mérni, hanem azt szeretném, hogy magához képest neki a
legjobb legyen.
Az iskolai teljesítményorientált feszített tempó ráér még egy évet úgy gondolom.
A buszon hazafelé a Cs. Szabi is velünk utazott. Végigszaladt rajtam
a gondolat, hogy ő is visszatért a fészekbe. Sok volt neki szerintem a
hirtelen nyakába szakadt "csikószabis" hideg és meleg zuhany. Visszament
a régi kis barátnőjéhez és a face képeket látva nagyon aranyosak ők így
ahogy vannak! Egy ennyi idős (már bocsi de) gyereknek viszonylagos
nyugalom kell, és ő szerintem nem is egy "kirúgom a ház oldalát" típus.
Ha a hírnév ellenében választotta ezt a csendet...jó vásárt csinált.
Ma nem mentem ebédelni mert főnökasszony halászlevezni hívott minket. Még fő.
A hasam meg morog....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése