Sziasztok!
Megjöttünk megjöttünk. Elhagytuk egy könnyednek ígérkező hétre Nagydorogot, és becéloztuk Sopront. Az út...hát elég hosszú volt most is, akárcsak az előző pár megtett alkalommal. Nem is számoltam hány cd-t sikerült meghallgatnunk "Jutka néni", és egyéb gyerek centrikus előadók tolmácsolásában. Kópháza magasságában már zsongott a fejünk a daloktól, a gyereki nyűgöktől...de nem adtuk fel, kitartásra biztattuk a jónépet. Megérkeztünk, lecuccoltunk, bespájzoltunk és aznap este már be is laktuk a házat.
Az egy hét alatt voltunk sok sok helyen. Lebonyolítottunk egy oda, hat kilométeresre saccolt, de oda vissza végül is 23 kilométeresre sikeredett bicajos túrát össznépileg. A PaRt-os nyaraló nagyon klasszul felszerelt, mert válogathattunk a jobbnál jobb S.Csepel és Caprine kerekesek közül. Eszter gyerekülésbe kuporodott, Imike méretének megfelelő járgányhoz jutott. Brennberg bánya volt a cél... a táj dimbes-dombos..bár odafelé inkább dombos. Apa és az asztmája, valamint Imike és 20'-os kerekei megszenvedték ugyan kissé a terepet, de odaértünk. Volt ott egy naaaaaagy templom. Na, és nagyjából ennyi :) Bennünket felnőtteket feldobott kicsit az az infó, hogy ez az ország egyetlen temploma amelynek oldalában kocsma üzemel :) de ha nem lett volna mellette egy egy csillagos játszótér (ahol a föjnőttek kiterültek) akkor kissé nyafkába csaptak volna az érzelmi hullámok.
Hazafelé javarészt gurultunk, így feleannyi idő volt az út, és sokkal több nézelődésre futotta az erőnkből Hazaérve bedőltünk mint egy vályogfal a markolólapát alatt.
Aztán egyik alkalommal jártunk a Károly kilátóban. (Haviék emlékeztek erre?) Csodaszép idő, népes sereg, felfelé caplatás, játszótér rulez, kilátó megmász. Én lent maradtam, gyerekek felmentek. Felérve Eszter kapásból nézelődni szeretett volna így neki is feküdt a fal megmászásának, apja szerencsére keresztül húzta merész terveit :)
Mindeközben én lent kattogtattam és recegő lábban vártam hogy MIKOR jönnek már le a gyerekek. Imike csataüvöltését a kilátó legcsucsájának megmászásakor lent is hallhatta mindenki...bepánikolt a szentem a gyorsan emelkedő, alig rácsos csigalépcsőtől ott a magason.
Visszafelé ereszkedvén egy kalandpark mellett haladtunk el (ahogy persze felfelé is...). Első körben még arra gondoltam, hogy : én is én is! de aztán megfigyeltünk egy szerencsés delikvenst, aki épp haladásban volt az egyik pályán. Asszonykája alatta caplatott, a pasi fától fáig haladt...finom halálfélelemmel küzdve. Fújtatott mint egy vaddisznó, aztán az egyik kötélpálya feléig elérve csak HÚÚÚÚBAZMEG'-ozni bírt szerencsétlen, amikor lábai a spárga közelségét ízlelgették, kezei pedig erejüket vesztve nem segítették őtet az előre haladásban. A hős férfiú küzdelmét továbbra nem tartottuk ildomosnak szájtátiban figyelemmel kísérni...elrángattuk hát hangtalanul könnyezve röhögő éccsanyámat a passiójáték mellől, és én pedig gyorsan elhamvasztottam az én is! érzést magamban.
Voltunk aztán egy emlékhelyen a Páneurópai piknik színterén, aztán átslisszantunk sógorékhoz Ruszt-ba, a Fertő tó külhoni partjára. Abban a cseppnyi városkában majd'minden második kéményen gólyafészek van :) olyan hangulatos! A tóban pedig ezer kacsa bogarászik...de konkrétan!
A Fertőrákosi kőfejtő is egy program volt, ahol hugom bepánikolt a föld alá meneteltől, én erőt vettem magamon. Szép és érdekes volt ott lent....monumentális méretek vannak.
A Fertő tónál megnéztük a cölöpvárost, a tó egy részén cölöpökre épített faházak virítanak. Ideális lakóhely...persze nem gyerekeseknek.
Voltunk Ausztriában egy kicsit beljebb is HOHE hegynél :) FÚÚÚÚÚÚ tiszta irigy vagyok az osztrákokra! Csodaszép minden...azok a nagy, hóval borított csúcsok, anyám. Ott is felmentünk jó magasra, pont oda ahonnan felszálltak a sárkányrepülősök, paplanernyősök. Volt egy kilátó is a semmibe...a neme skywalk. Hát no comment! szép szép szép!
Aztán boboztunk is (én Eszterrel, lányosan, szinte folyamatosan tesztelve a féket) és mindenhol megtaláltuk a játszóteret.
Anya szülinapját saját készítésű nyammmmmm epres-túrós tortával ünnepeltük meg az utolsó napon, aztán útra keltünk.
Hazafelé Balatonalmádiban nyújtóztattunk tagokat, este pedig -míg én kipakoltam mostam, miegymás- a többiek elpakolták az indulásunk napján udvarunkba borított fát, hogy be tudjon apa állni az autóval :)
Hát...röviden ennyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése