Éhkopp

Minden rossz csak viszonyítás kérdése, ezt bizonyította be nekem a hétvége barátaim. A hónapok óta tartó candi'diétámat néha nagyon nehezen viselem. ( Főleg a reggeli roppanós kiflik, jószagú ebédeknél finoman bongyorodó nokedlik, foszladozó uzsonnás kalácsok tesznek olykor próbára erősen.)
Most azonban a  'zélet megmutatta, hogy van nehezebb...
Pénteken kezdődött. Lépésenként, döccenetenkén, felkelésenként és hasprésenként bele-belenyilalt a jobbom. Aztán egy idő után a kezemet is oda kellett olykor hívnom tapasznyi segítségül. Amikor a lehajolást és felkelést már több percnyi rákészülés,  amolyan :"biztosanelkellindulnominnennekemvagyaerekekkelismegoldhatomtávirányításban" érzés lengte be, kicsit megijedtem. Mi történhet odabent, hiszen hasonló rokiságot csak friss műtöttként éreztem. Nos, miután nem javult, eldelegáltak szombaton a törzsfőnökhöz vizsgálatra. Regős dokink, megnyomkodta, felengedte, megemelgette amit kellett...és diagnosztikusan közölte: vakbél helyén fáj, de még nem eléggé...jegeljem, koplaljak, ha rosszabb irány a sebészet vaze.
Na, hát erről szólt eztán ez a két nap. Koplaltam...tegnap nullásan, vízzel és jegeltem. Ma már jobb, szinte nyoma sincs tehát megérte :)
Viszont jött egy bónusz tapasztalás is azzal, hogy a sok "nem"-es diétámnál rosszabb az, amikor még a választás lehetősége sem adott, mert egyszerűen MINDEN tilos. Estére annyira éhes voltam, hogy a falukerülő sétán során már a bodzát, túlérett szedret..."fosatós" szilvát is megettem VOLNA. Basszus, az éhezést nem nekem találták ki.. Olyan feszkót generált bennem, hogy csak a nap végét vártam végig, és a mát...amikor ugye visszatérhetek kicsit tágabb korlátaimhoz. (ehhez képest egy órája fent vagyok, és még nem ettem semmit :)
Remélem eljegeltem végleg ezt a kis defektust...

Ha már ideértem nagy nehezen, megkrónikálom a jelenünket is :)
Lassan eltelik a nyár. Gyerekek készülnek a sulira, eszter még nagy lendülettel és várakozással, mert ugye nem tapasztalta még testközelből, mi is az . Imi lelkesedése persze haloványabb...várja valamennyire ő is de már abban a korban van, amikor ez ciki és a fujjogás dívik, azonban a huga lelkesedése az új iskolaszerek, csomagolók, füzetek és cerkák irányában akarva akaratlan rá is ragad :)
Egyébiránt ez a nyár szégyellhetné magát, ha volna erre való képessége, mert gyalázatos időjárásilag. Napi szinten beborul, esik, dörög, villámlik...tehát nem is félgőzzel tombol a vihar, hanem amúgy mindent eláztatósan rendesen. Sokat vannak így bentre ítélve, egymás közelségében az egy szobán osztozva...és ez olykor nem kis feszkót hív életre.
Először bennük...aztán persze bennem is, így most egyenlőre az augusztus végi nyaralás mellett amit legjobban várok az a szeptember! :) Pfff.

Emmababa eszméletlenül nő...már ügyesen ül egyedül, hason fekve a hiszti mellett olykor már négykézlábra emelkedik (kicsit még remegősen ugyan :)  ) és hintázik. Rengeteget röhögcsél, imádja a tesókat, valamint vitathatatlanul apa fun! Az éjszakák csont nélkül mennek este fél kilenc, kilenctől reggel átl. hétig, fél nyolcig. Viszont a böjtje ennek napközben van, amikor max 30-40 percben letudja a szunyáit...ne legyek maximalista igaz? Enni már sztem mindent enne, persze a nagykönyv fő csapásait igyekszem betartani és nem adok neki még mondjuuuk....pacalt, kéksajtot vagy főtt kukoricát :) de azért elég sok dologba belekóstolt már.
A tesók remek szórakoztató központnak bizonyulnak...ha éppen nem azon versengenek (még mindig) hogy melyikükre mosolyogjon először, vagy ki cipelgesse egy kicsit fel s alá időhúzásként...ahhh, néha kicsit fárasztó így, na. Tervbe van véve a pár éves prognózist tekintve külön szoba...de ez még alaposabb tervezést, utána járást igényel, azonban az vitathatatalan hogy KELL.

Most ennyire futotta, mert a legkisebb pocak megkordult. Pá!