Igen, így röviden...ennyi az ami visszahozott a bloggerek közé :)
Tegnap ugyanis Emmalány kimondta első, fenti hangzatú szavát
miközben az ablakban állva, az utcát vizslatva testvéreit vártuk haza.
Tüneményes volt, és oltári szuper érzés!
....ekkor villant be újra, hogy talán nem kellene elhanyagolnom a
családi életünk megírását...miatta, miattuk sem hiszen az ő születése
óta szinte alig szólt a fáma...bármiről.
Folytatva tehát...
A nagyoknál szeptemberben megkezdődött ugye a suli, hamarosan már a
félévi biziket várjuk haza. Imi teljesítményében nincs nagy
változás...talán a nyelvtan és az olvasás az, aminek a döccenői most
jobban megakasztják, viszont a többi továbbra is egyenletesen ötös.
Tesiből nemrég volt egy nagy barvúrja amivel az egyébként erősen morc
tanerőt is elkápráztatta. Ugrálókötél volt a mumus neve még két hónapja.
Egy hjtás, annyi sem ment az én gyerekemnek mert bizony eeeeezt eddig
nem gyakoroltuk, szükségét nem éreztük...és ekkora termet mellett ez nem
jön csípőből. Kapott (mert kért) kezébe egy kötelet és itthon, minden
szülői nógatás nélkül - már bocs de kisebb dolgom is nagyobb volt...-
úgy megedzette az ugráló technikáját, hogy második legjobb
teljesítménnyel zárta a felmérést. Büszke vagyok :) Nem az ötösre, hanem
erre a kis állhatatossági bizonylatra amit ezáltal letett mindeni elé.
Eszter megkezdte a sulit. Naaaagyon szereti. De tényleg! Új barátnők
vannak, napi történések, izgalmak, dübörög az igazságérzet...és
nyiladozik a nagylány csipa. Teljesítményileg is jól veszi nagyon az
akadályokat...bár néha aggódom mert elvarázsolt királylánynak érzem aki a
labirintusban tévelyeg ... az, hogy a mai napig nem tudja megjegyezni
miből kapott pirospöttyöt, matricát...vagy éppen mi volt az
ebéd...nálunk már megszokott dolgok :) Írni olvasni nagyon szeret,
sokszor terítve az ágya könyvekkel, ennek nagyon örülök, mert Imit a mai
napig nem sikerült hozzá szelidíteni a papírgerincűekhez.
Emmuska a család gyöngye :) Középpontban áll, ha jó passzban van
mindenki őt akarja, ha nem...mindenki engem, hogy vegyem már fel. A
nagytesói versengése kicsit finomodott, de esetenként még tart a
figyelméért. Eszter sokszor a pótanyja...bááár aggódom néha a kicsi
testi épségéért, amikor a nővére éppen táncra oktatja mikor még járni is
alig tud. Igen, a járás. Kábé 2-3 hete kezdte el, hogy a nappaliban
tőlem eldöcögött az ötlépésnyi fotelig....azóta pedig bőszen gyakorol,
és van, hogy már egy fél folyosónyi hossz is megy, plusz a fordulás,
kanyarok :) Naggggyon cukika ahogy pici zombi módjára előre nyújtott
mancsokkal kissé hátraszegett, széles vigyorra mázolt fejjel halad. Az
emberek legtöbbjével nyitott és barátságos, és dumál dumál dumááááál
ezerrel mindenféle hablatyságot amit a pici kobakja kivet. (Bár...lehet
hogy most mondja azokat az életbölcsességeket, gyökérinfókat amire
szükségünk lenne nekünk, a felnőtté válásba belebutult nagyoknak. Az
elfeledett titkokat amik elvesztek ahogy nőttünk. Mi már nem értünk ezen
a csodás nyelven, és sajnos esélyünk sincs arra, hogy bármely iskolában
elsajátítsuk...)
Most hétvégén -dátumilag kicsit eltolva-lesz az első szülinapi buli :) már nagyon várom a tortával való közelharcot!
...most mennem kell, iskolai gépezet bedarálja a hétköznapokat a reggeli rutinnal, Versenyfutás az ágytól az iskolakapuig :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése