haj jajj

Ooolyan jó lenne egyszer kétszer bekukkantani más családok életébe hogy vajon néha ők is megőrülnek e egymástól... Vajon ott is van esti rituálé ami egy napi szintű véres küzdelem? Könyörögnek-e ők is olyan témakörökben minthogy - mond meg mit szeretnél enni, menj fürdeni, pakolj be, moss fogat, menj feküdni?!

Pfúúú. Gyenge az idegrendszerem így tél végére. Roborálnom kell magam testileg és lelkileg is...illetve csak kellene. Fogalmam sincs ugyanis hogy miként lássak hozzá. Vessetek meg érte de jól esne pár szabad óra...és szerintem nekik is felüdülés lenne mind a távollét tőlem, mind pedig a visszatérés. Huhh...nem egyszerű. Apu gyenge idegállapota miatt ugyanisaz odapasszolás almás. Minimális az az idő amit kibír a vircsaftból. Régen heti szinten többször is ott aludtak a gyerekek, és ezalatt mi ketteseben lehettünk (és furcsállhattuk félszegen, hogy milyen rossz a csend), de ez már a múlté. Másik mama sincs most jó eü.passzban, de náluk több családforma él egy házban így nehéz alkalmazkodni mindenkihez. Nem akarom hogy útba legyenek...

Szomszéd néni azt mondja, hogy ez a legszebb időszak...ez fog majd hiányozni később. A szimbiózis...az együtt. Lehet. Sőt valószínűleg igaza is van....de ennek ellenére nem hiszem továbbra sem hogy ez így ebben a formában jó. Szülői szint mellett van egy párkapcsolati is, ezt sem szabadna elfelejteni....mert ha elfelejtődik, talán beroggyan a családi kaptár.


Írtam múltkor hogy nyakunkon a félév...na, most épp nem vagyok happy, mert a hónapokon át csillagos és sima ötösökkel operáló gyerekem a legnagyobb és legütősebb dolgozatra jegynek egy négyest bírt felmutatni matekból. A mérgem nem a számnak szól félre ne értsetek.... csak annak, hogy konkrétan ellébecolta a dogát, nem figyelt oda úgy ahogy szokott.
Persze nem fogok kollabálni ha a bizonyítványban eggyel több jó lesz a "jó" minősítés...csak sajog a szívem a elvesztegetett lehetőségért.
Kezdődik nála erősen a tunyacsáp korszak...azt hiszi hogy csettintésből megél a suliban és tanulni időpazarlás. Egyre nehezebben, de még befolyásolható...és alacsonyabb mint én :) akár egy jól irányzott anyait is bevethetek (idejét sem tudom persze mikor volt ilyenre példa utoljára). Pre-teenager...ahogy egy, az újvilágban élő baráti kisfickó definiálta magát... nem egyszerű kor.

Beteg vagyok egy ideje. Lehet hogy ez is nyomja a hangulati mutatóimat a béka alá. Folyamatos orrdugulás, torok kínok, nyirokcsomó duzzanat...fincsi. Még nem mentem dokihoz, mert nem vágyom egyenlőre az antibio-ra hiszen így is kihalóban a bélflórám, de lehet hogy nem úszom meg az 1000-es cévitaminnal és ezüstkolloidos kúrával...

Hétvégén már tartott a kór bennem amikor Emma első szülinapjára készültünk...talán ennek tudható be amit tettem. Miközben alig láttam a takonytól, ránéztem a csöpetre, a kis gumicopfos pálmájára (amit annyira utált, hogy ha meglátta a gumit, már menekült) és megszületett az ötlet: levágom csinosra hogy szép legyen a bulira.
Elég annyi erről, hogy nem kellett volna. Khmmm. Remélem gyorsan nő a babahaj, mert addig majd folyton magyarázhatm, hogy a gyerek elöl miért Beatles stílusú Sinhead O'Connor...hátul pedig egy itt ragadt NDK-s focista a 80'-as évekből. Gáz lett nagyon, bőgtem is...de Emma cuki volt, ő nem sírt csak kapálódzott...ezzel is segítve abban hogy mág véletlenül se tudjam egyformán szarul lenyírni mindenhol. (Maradt így formátlanul...)

A buli jól sikerült.
Judit....utólag is köszönöm most bónuszban a lagzira szánt hajpántot. Jó szolgálatot tett...lett tőle lány formája a gyereknek.

:)